Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

8 60. SZÁM. 167 a mennyiben magábanvéve is büntetendő cselekmény — mindenesetre beszámitás alá esik. Az elállás által csupán a be nem végzett bűntett — a felhozott esetben tehát a lopás kísérletének beszámithatása szűnik meg. Lényeges feltétele azonban a büntetlenségnek, hogy az elállás a tettes szabad akaratából származott legyen. Ez esetben — feltéve, hogy az addig végrehajtott cselekmény nem képezi valamely más büntetendő cselekmény tényálladékát — az elállás visszahat a szándékra, az elhatározásra és az elkövetett tettekre; a törvény elveszi az előbb történteknek criminalis jellegét, s határozott intézkedése által fedezi azok elkövetőjét a büntetés ellen. Ha azonban a tettes nem saját akaratából állott el a bűntett véghezvitelétől, hanem valamely előre nem látott véletlen akadály tette lehetetlenné a végrehajtást; ha a bűntett elkövetése közben felismertetett, ha a megtámadottnak segélykiáltása által menekülésre kényszeríttetett: ily esetekben kisérlet forog fenn s e miatt büntettetik. De ez esetekben sem éri őt a bevégzett bűntett teljes büntetése, hanem enyhébb büntetés alá esik. Szemközt a német birodalmi b. t. k. 43. §-ával és 45. §-ának I. pontjával indokolást igényel a kérdés: vájjon a fogalom-meghatározáshoz tartozik-e a kisérlet azon feltétele, hogy a bűntett, illetőleg vétség befejezése a tettes akaratától független körülmény által akadályoztassék meg? Az észak-német szövetségi első törvényjavaslat 37. §-a a kisérlet alkatrészei között sorolta elő a körülményt, „hogy a tettes a bűntett vagy vétség véghezvitelében külső és akaratától független körülmények által akadályoztatott meg vagy a véghezvitel ez okból marad el"; ezen feltétel mindazonáltal a törvényben nem vétetett fel a kisérlet fogalom-meghatározásának elemei között, hanem e helyett a kisérlet büntetlenségéről rendelkező külön szakaszban jelöltetett meg az eset: „ha a tettes a szándékolt cselekmény véghezvitelétől elállott a nélkül, liogy a véghezvitelben oly körülmények áltál akadályoztatott volna, melyek akaratától függetlenek voltak". Helyesebb-e, ha az önkénytes elállás a bűntett véghezvitelétől, mint a cselekmény büntetlenségét maga után vonó körülmény, külön pontban explicite emeltetik ki? vagy pedig helyesebb azon szövegezés, mely a kisérlet fogalom-meghatározásában kimerítve, az azt képező valamennyi constitutiv elemet s ezek között a nem önkénytes elállást is, ezzel az önkénytes elállást implicite zárja ki a kisérlet tényező elemei közül? A kérdés ez: Igaz, hogy általábanvéve kisérlet forog fenn az esetben is, ha tettes a bűntett véghezvitelétől saját akaratából elállott, s e szerint nem csak az önkénytelen, hanem az önkénytes elállás esetében is létez kisérlet; a defmitio tehát, mely ez utóbbi eseteket kizárja a kisérlet fogalmából, első tekintetre olyannak látszik, mely nem foglalja át az egész területet s ez okból teljesen áthatottak, kimerítőnek nem volna tekinthető. Ez, a mennyiben a kísérletről a közönséges élet fogalmai szerint van szó, tökéletesen áll; de változik a dolog, ha a büntetendő kisérlet meghatározása képezi feladat tárgyát; minthogy pedig a büntetőtörvénykönyvben nem a kisérlet, hanem csakis a büntetendő kisérlet fogalma határozandó meg, e szerint az emiitett feltételnek befoglalása a fogalom meghatározásba szükséges lesz, ha kimutattatik, hogy az a büntetendő kisérlet mellőzhetetlen constitutiv elemét képezi. A bűntett véghezvitelének megkezdése, melyet a tettes önkénytes elállása követett, a törvény értelmében nem lévén büntethető, az ily cselekmény büntető szempontból nem képez kísérletet. A törvény szerint tehát csakis azon kisérlet marad fenn, mint ilyen vagyis mint büntetendő kisérlet, mely atettes akaratán kivül álló okokból nem vezetett a bűntett bevégzéséhez. Ezt véve irányul, helyesebbnek kell tartani azon fogalom-meghatározást, mely a büntetendő kisérlet valamennyi tényező elemét foglalván magában, teljesen kifejezi, hogy mit tart kísérletnek a büntetőtörvénykönyv; ezzel egyszers-