Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
860. SZÁM. 107 tározóit és véghezvitt emberölést tartotta szem előtt, és csakis ezen cselekményre határozta a 20 évi rabságot; a jelen javaslat pedig nem az erős felindulásban elkövetett emberölésre indítványozza a megjelölt büntetést; s minthogy továbbá a nem ezen állapotban, hanem a lélek teljes szabadságában, habár nem előre eltökélt szándékból elkövetett emberölés lényegesen súlyosabb bűntett annál, melyre az. 1843. javaslat 20 évi rabságot rendel, sőt a jelen törvényjavaslat ezen árnyalatát az emberölésnek — a 269. §. harmadik bekezdés szerint — csakis 5 évtől 10 évig terjedhető fegyházzal rendeli büntettetni: ez okból bátran lehet állítani, hogy azon eset, melyről a 268. §. intézkedik, az 1843. évi törvényjavaslat szellemében és életfogytig tartó rabsággal lett volna büntetendő. A gyújtogatás tekintetében szintén ugy áll a viszony. Ezen bűntettnek is több esetére indítványozza az 1843-iki javaslat az életfogytig tartó rabságot, mint a jelen törvényjavaslat. Ezen okokból és adatokból bátran származtatható a következtetés, hogy az életfogytig tartó fegyház, mint büntetés igazságos és szükséges; továbbá, hogy alkalmaztatásnak esetei tekintetében, a legszigorúbb korlátok tartattak meg. A határozott ideig tartó fegyházbüntetés leghosszabb tartamára nézve már előterjesztettek az elhatározóknak tartott okok; arra nézve pedig, hogy legrövidebb tartama két évre tétetett: irányadó volt mind ezen büntetési nem természete, mind pedig az ezzel büntetendő büntettek intrinsecus súlyos volta. A fegyház a legsúlyosabb neme a szabadságbüntetésnek; következőleg csak súlyos bűntett büntetésre alkalmas. Ha a cselekmény olyan, hogy arra 2 évi fegyház is tnlszigoru büntetés, akkor büntettessék az a bűntett enyhébb büntetési nemével. Két éven aluli fegyház csak az esetben lehetne alkalmazható, ha a törvény a bűntett büntetésére másnemű szabadságbüntetést vagy épen nem állapit meg, vagy ha ezenkívül csak a „custodia honesta u ~t ismeri, s a bűntett olyan, melyre ezen utóbbi büntetés, kiváló természeténél fogva, — a nélkül, hogy az. denaturalizáltassék — nem volna alkalmazható például a lopás büntette esetében. A hol a bűntettre másnemű szabadságbüntetés is rendelhető, — a mint erre szükség is van — ott azon büntettek, melyekre a 2 évi fegyház tulszigoru büntetés, egyáltalán ne fegyházzal, hanem más büntetési nemmel büntettessenek. A fegyház és annak 2 éven aluli tartama, ellenmondást képeznek. Vagy súlyos a bűntett, s akkor 2 évig vagy azonfelül tartó fegyházzal büntetendő ; vagy nem súlyos s ez esetben nem büntethető az a legsúlyosabb szabadságbüntetéssel. A 24. §-hoz. Az államfogház leghosszabb tartama 11 év, legrövidebb pedig 1 nap. Az államfogház, mint a szabadságbüntetés külön neme, indokoltatott az általános indokolásban; arra nézve pedig, hogy tartama, 1 nap és 15 év között változhat, indokul szolgál a 20. §. mely szerint ezen büntetési nem bűntett ugy, mint vétség esetében alkalmazandó. A 25. §-hoz. A börtönbüntetés leghosszabb tartama 10 év. legrövidebb tartama pedig 1 év. A helyes büntetési rendszer megállapított tételeinek lehet tekinteni, hogy az enyhébb nemű szabadságbüntetés legmagasabb —• és a fokozat szerint ehhez legközelebb álló súlyosabb nemű szabadságbüntetés legrövidebb tartamának nem szabad egyidejűnek lenni. A gyakran kiemelt változatossága a cselekményeknek s a cselekvők egyéni viszonyainak, a motívumoknak s egyéb körülményeknek szükségessé teszi, hogy a biró az enyhébb büntetési nemet is alkalmazhassa a nélkül, hogy e végett kénytelen legyen kettős enyhítést, vagyis enyhítést a büntetés nemében és egyúttal tartamában is megállapítani; sőt szükséges, hogy bizonyos esetekben a tartam által pótolhassa a biró azt, a mit a különös körülménynek folytán a büntetés nemének intensiv súlyából elengedni szükségesnek lát. Ez felel meg 14*
