Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

106 860. SZÁM. A 23. §-hoz. A fegyház vagy életfogytig tart, vagy határozott időtartamhoz van kötve. A határozott idejű fegyház leghosszabb tartama 15 év, legrövidebb pedig 2 év. Az életfogytig tartó fegyházbüntetés már azzal is indokolva van, mert a legtöbb esetben csak ez által helyettesithető a halálbüntetés, s e nélkül mind a törvény által több cselekményre lenne a halálbüntetés megállapítandó, mind a kimondott halálitélet több esetben lenne tettleg végrehajtandó. Igaz, hogy az élet és a halál között nincs fokozat, s hogy a halálbüntetés helyettesitése bármely más büntetéssel megmérhetetlen ugrást képez; de épen azért szükséges az életfogytig tartó fegyházbüntetést elfogadni, mert valamennyi büntetés között ez az egyedüli, melyet — a fokozatosság némi fentartása mellett — a halálbüntetés helyett alkalmazni lehet. Eltekintve az életfogytig tartó fegyháznak, mint a halálbüntetés helyettesítő büntetésének szükségétől, a jelen törvényjavaslat a következő esetekben indítványozza ezen büntetést: 1. a felségsértésnek a 125. §. 2., 3. és 126. §. 3. pontjai, valamint az ezen pontokban meghatározott cselekmények kísérletének esetében; 2. a hűtlenségnek 140. §. második bekezdésében meghatározott minősített esetében; 3. a hűtlenségnek 1-12. §-ban meghatározott eseteiben, vagyis, ha háború idején a hazai hadsereg ellen vagy az ellenség érdekében követtetett el hűtlenség; 4. a szándékos emberölésnek a 268. §-ban meghatározott esetében, ha tudniillik a szándékos emberölés fel- vagy lemenő ágbeli rokonok ellen követtetett el : 5. a rablásnak a 337. §-ban' meghatározott esetében, ha azzal szándékos emberölés is concurrál; 6. a gyujtogatásnak a 394. §-ban megbatározott eseteiben. Mindezen büntettek olyanok, melyekre hazai törvényeink halálbüntetést, rendelnek, s melyeknek megbüntetése az indítványozott súlyos büntetéssel az igazságnak teljesen megfelel. Alig fog ez kétségbevonatni, ha az itt felsorolt büntettek nagysága, a bűntettesnek ezek elkövetésben nyilvánuló gonoszsága mérlegbe vettetik. Azon netaláni ellenvetésre, hogy lehetnek esetek, — az itt vont határok között is, — melyekben ezen büntetés tulszigoru lehet, — már fentebb megfeleltünk. A törvényjavaslat szerint ugyanis ezen büntetés sem absolut, hanem a 90. §. szerint, enyhítő körülmények esetében, határozott időtartamú fegyházra változtatható. Az 1843. évi javaslat szintén életfogytig tartó szabadságbüntetést indítványozott a megjelölt bűntettekre; sőt az azon javaslat szerint életfogytiglani rabsággal büntetendő büntettek száma sokkal nagyobb, mint azoknak a jelen javaslat szerinti száma. Így a 422. §. szerint a szövetkezés a felségsértésre, habár kísérlet sem történt — a 425. §. szerint az egyszerű, habár titkos felhívás; a 427. §. szerint a nyilvános felszólítás ezen bűntettre épen ugy büntettetik, mint a véghezvitt felségsértés — vagyis életfogytig tartó börtönnel. A hűtlenség mindenik esete a 430. §. szerint szintén s életfogytig tartó rabsággal büntettetik s a szövetkezés, a felbujtás, a felhívás és nyilvános felszólítás esetére, épen azon szabályok ismételtettek, melyek a 422., 425. és 427. §§-ban a felségsértésre nézve megállapittattak. A fel- és lemenő ágbeli rokonok szándékos megölése, valamint a rablás alkalmával elkövetett szándékos emberölés tekintetében azon különbség van az 1843. évi és a jelen törvényjavaslat között, hogy az előbbi a praemeditált emberölés és a felindulásban elkövetett emberölés között közbenső fokot nem állapítván meg: az „indulatos felgerjeiésben eltökéllett és tüstént végre is hajtott emberölést," ha az fel- vagy lemenő ágbeli rokon ellen követtetik el, a 115. §. szerint 20 évi illetőleg 22 évi rabsággal bünteti, mely tartam az életfogytig tartó fegyházzal csaknem egyértelmű. De minthogy az 1843. évi javaslat ezen szakasza csakis az abban határozottan megjelölt tényt: az erős felindulásban elha-