Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

6 860. SZÁM. a különböző törvénykönyveknek erre vonatkozó különböző határozmányait figyelembe veszszük: már ez maga eléggé indokolja a kérdésnek felvételét nálunk is, valamint a véleményeknek egyik ugy, mint másik irányban indokolt érvényesülési törekvését. Befoglalandók-e a sajtó utján elkövetett büntetendő cselekmények az [általános büntetőtörvénykönyvbe? és ha igén, alkalmazandók-e az általános büntetőtörvénykönyvnek a felelősségre vonatkozó elvei a sajtó utján elkövetett büntetendő cselekmény részeseire is ? és ha nem, fentartandó-e az 1848: XVIII. törvényczikk 13. és 33. §§-ban elfogadott elv? Mi fogadandó el a munkások Szövetkezésénél a büntethetőség jogalapjául, tényezőjéül? A mily fontos, s a mily nagy érdeket átfoglaló e kérdés: épen oly vitás is az azon szempontok szerint, a melyekből annak vagy jogi eleme, vagy bizonyos érdekek oltalmazása képezi a kiindulást. Mindezen, valamint a büntetőtörvénykönyv egész területén elterjedő számos más kérdésekkel és vitás tételekkel szemközt állást kellett foglalnia a törvényjavaslatnak; határozott intézkedésekbe kellett foglalnia azt, a mi elfogadandónak tartatott, s szükségszerüleg mellőzni mindazt, a mi ellenkező irányban — habár a legkitűnőbb férfiak által, erős érvekkel támogattatott; mellőzve azt is, a mi egyik vagy másik állam törvényében, a jelen törvényjavaslat határozványával ellenkezőleg megállapittatott. Lehet-e képzelni, hogy annyi kérdés, s a nézetek ellentétes áramlata között annyi tényező elem, annyi benső és külmozzanat között, melyek egy büntetőtörvénykönyv szerkesztésénél számbaveendők, mindenik esetben eltaláltatott azon egyedül helyes szabály, mely minden vitát kizár, vagy melynél helyesebb, czélszerübb, és viszonyainknak inkább megfelelő nem állíttathatnék fel ? Ily hitnek menthetetlen gyöngesége távol áll az igazságügyministertől, s a javaslat körüli tevékenységére vonatkozólag csak azt állítja, hogy mindaz, a mi abban foglaltatik, gondos és lelkiismeretes munka után fogadtatott el; s minden, a mi mellőztetett, beható tanulmány, a viszonyok komoly megfigyelése folytán hagyatott el, vagy rendeltetett egy másik, erősebbnek és elhatározóbbnak mutatkozott tekintet alá. Legyen egyébiránt sok vagy kevés a szükségessé válandó módositások száma; legyenek mélyen behatók, vagy szőritkozzanak csupán egyes hiányok kiegészítésére, egyes hibák kijavítására, egyes fogalmak tüzetesebb meghatározására, egy vagy másik esetben a büntetésnek felebbemelésére vagy leszállítására azon változások, melyeken ezen tervezet átmenend, mielőtt reávonatkozólag a törvényhozás valamennyi tényezőjének megnyugvása eléretik: az igazságügyminister minden hazafival közös örömmel fogadandja azon, minden egyéb tekintetet felülmúló eredményt, hogy javaslata alapul vagy legalább alkalmul szolgált, a jogrend, az állami és az egyéni biztonság megszilárdítását eszközlő büntetőtörvénykönyvnek mielőbbi alkotására. Midőn az igazságügyminister a büntetőtörvénykönyv megalkotása mellett egyszersmind annak mielőbbi megalkotását is kiemeli: a feladat sürgősségének teljes ismeretével a törvényhozás bölcsességébe helyezi azon reményét, hogy ennek sikerülend feltalálni azon szerencsés módot, mely által a tárgyalások alapossága öszhangzásba fog hozatni a sürgősségnek nálunk felette fontossá vált követelményeivel. Különben is a sehol el nem ért tökély utáni törekvés megnyugvást találhat abban, hogy a csaknem szakadatlanul munkálódó törvényhozás a törvény hatálybalépte után is, sőt akkor már a gyakorlat által nyújtott biztossággal kijavíthatja annak egyes hibáit, s eleget tehet azon szempontoknak, melyek most a pillanat egyik főexigentiájának: a sürgős szükségnek alárendeltetnek. Az alapelv. Az általános indokolásnak tulajdonképeni tárgya: a törvényjavaslat elveinek, rendszerének és airalkodó szempontjainak megjelölése és igazolása; ezek között természetszerűleg az első helyet fog-