Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 103 7. a szemérem elleni büntettek és vétségek valamennyi esetében 237. §.; 8. az ember élete elleni büntettek és vétségek összes eseteiben 278. §.; 9. a személyes szabadságnak magánszemélyek általi megsértése minden esetében 316. §. 10. a lopás vétsége eseteiben 330. §.; 11. a zsarolásnak a 338. §-ban meghatározott esetében; 12. a sikkasztás és hűtlen kezelés esetében 342., 345. és 347. §§.; 13. az orgazdaság és bűnpártolásnak a 352., 355. és 356. §§-ban meghatározott eseteiben; 14. a csalás valamennyi eseteiben 364. §.; 15. a magánokirat hamisítása valamennyi eseteiben 378. §.; 16. az orvosi és községi hamis bizonyitványok kiállítása és használata esetében 385. és 386. §§.; 17. a szándékosan okozott vizáradás valamennyi esetében 402. §.; 18. a vaspályák, hajók, távirdák megrongolása és egyéb közveszélyü cselekmények esetében 406. és 409. §§. ; 19. a foglyok megszöktetésének minden eseteiben 420. §.; 20. az ügyvédi visszaélésnek a 150. §-ban meghatározott esetében; 21. a vétkes bukás vétsége esetében; és 22. a pénzhamisítás vétsége esetében. III. Csupán a politikai jogok felfüggesztésének van helye, a 181. §. első bekezdése szerint, a polgároknak választási joga ellen elkövetett bűntett vagy vétség esetében. Mellékbüntetést képez még a különös szakismeretet megkívánó foglalkozásnak eltiltása 60. § Az 1871: VIII. törvényczikk az iparszabadságot mondja ki; a 105. §-ban azonban megje. löli azon foglalkozásokat, a melyek nem tartoznak az ipar körébe. Ezek között foglaltatvák: az ügyvédi, mérnöki s a gyógyászati foglalkozások is. Azon személyekre nézve tehát, a kik életpálya gyanánt e foglalkozások valamelyikét gyakorolják, nem bir hatálylyal a 84. §-ban kimondott azon szabály

; mely szerint „iparüzhetés jogától senki sem bir ói ítélet, sem közigazgatási határozat által nem fosztható meg.' A mérnökök alatt kétségtelenül a technikai szakmát gyakorlók, s igy az épitészek is értetnek. Midőn tehát a jelen törvényjavaslat a most érintett foglalkozások gyakorlatának eltiltását rendeli, ez által még elvi szempontból sem jön összeütközésbe a fenálló törvénynyel, melynek 90., 91. és 92. §§-ai egyébiránt kihágás esetében szintén megengedik bizonyos ipar folytatásának eltiltását. Azon ok, mely az idézett szakaszok kivételes intézkedésének elfogadásánál irányadó volt, még nagyobb mérvben érvényesül a jelen' törvény 280., 299. §§-aiban meghatározott esetekre nézve. Az orvos, a gyógyszerész, a szülész, az építész, a ki szakmája gyakorlatában nyilvánuló tudatlanságból mások életének elvesztését okozta, a kinek tudatlansága miatt talán már több izben mások súlyosan megsérültek, nyomorékokká váltak: nem hagyható továbbra is azon foglalkozás gyakorlatában, a melyhez nem ért, s a melyben embertársai szerencsétlenségét, a családok nyomorát idézi elő. A törvényhozás, mely a tudatlanság ennyire veszélyes pusztításainak útját nem állana, alig teljesítené helyesen feladatát, s alig felelne meg azon hivatásának, melyet a polgárok érdekében betöltenie kell. Ennek ellenében a hivatkozás arra, hogy az ügyetlen orvos által ne gyógyíttassa magát senki, hogy a gondatlan gyógyszerész gyógytára elkerülhető, hogy a szakképességgel nem biró építészt nem kell megbízni az építéssel, ezen s hasonló ellenvetések nem bírnak sulylyal. Mert először az építész, a mérnök, például a bányamérnök tudatlansága által gyakran nem az szenved, a ki őt alkalmazta, hanem sok esetben a munkások, sok esetben azok, a kik véletlenül akkor vannak az épületben, midőn