Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

100 860. SZÁM. múltjának sötét foltjait. E kilátás, e remény sokszor hatalmas rugonyává válik az erénynek s emelő hatását a jóra fogékony, habár egy izben eltévedt keblekre sohasem téveszti el. A társadalom nem lehet engesztelhetetlen azok irányában, a kiket kénytelen volt egy izben megbüntetni; sőt ellenkezőleg neki kell nyújtania a támogató kezet, mely a sújtottakat erkölcsi törekvéseikben segítse és gyámolitsa. Ezt nemcsak az elitélt egyén, hanem önönmaga érdekében is kell tennie, mert épen a társadalom nyer legtöbbet az által, ha méltatlan tagjai hasznos polgárokká válnak. Igen helyes eszmét tartalmaz s a kiemelt szempontoknak felel meg Boudet franczia belügyministernek 1865-ik évi rendelete, melyben meghagyatott a fegyházak és fogházak igazgatóinak, hogy az elitéltek börtönbe szállittatás után azok bátorítására és jóviseletük előmozdítására helyezzék kilátásba egykori teljes rehabilitatiójukat, s hogy ezen intések és figyelmeztetések, a büntetés tartama alatt több izben s a letartóztatottakra leginkább ható módokon ismételtessenek. A franczia büntetőtörvénykönyv szerint ugyanis, a jogvesztés életfogytig tartó lévén, szükségesek oly intézkedések, melyek az ítélet hatályának egykori megszűnését kilátásba helyezik, szóval, szükségesnek látta a franczia törvényhozás és a kormány tudatni az elítéltekké), hogy a jogvesztés, a törvény és a közhatóságok értelmében nem feltétlenül tart életfogytig, hanem hogy az, az ítélet daczára, rövidebb vagy hosszabb idő alatt megszüntethető. A rehabilitatióról, mint külön intézményről, annál is inkább kell szólanunk, mert a jogvesztés tartamának az ítélet általi megállapítása helyett, a rehabilitationalis eljárás az ujabb időben több oldalról ajánltatik. Ez alkalommal azonban csak az volt indokolandó, hogy a jogvesztés csak ideiglenes lehet, s hogy magában Francziaországban is nagy erőlködések történnek arra nézve, hogy az, a mit a büntetőtörvénykönyv életfogytig tartónak állapit meg, a gyakorlatban csak ideiglenes legyen. Ezt elfogadván alapeszméül, ebből természetesen foly, hogy az idő meghatározásánál a concret esetnek kell irányadónak lennie, a biró arbitrálásának tehát lehető tág tér engedendő. Ennek megfelelnek a törvényjavaslat 58. és 59. §§-ai. Ezen szakaszok szerint bűntett esetében 3 évtől 10 évig, vétség esetében pedig 1 évtől 3 évig tarthat a megjelölt jogok elvonása. A minimum és maximum közötti tér tehát elég nagy arra, hogy a biró a mellékbüntetéseket mindenik eset és mindenik bűntettes individualitása szerint igazságosan s a czélnak megfelelőleg állapithassa meg. IV. A tartamnak meghatározásával egyébiránt nem lehet alaposan foglalkozni a nélkül, hogy azon kérdés fel ne vettessék : vajon nem helyesebb-e a rehabilitationalis rendszer, a tartamnak a törvény, illetőleg a biró általi megállapitásánál? Nem tagadhatni, hogy a franczia rendszer alapgondolata helyes. A bűntettesnek visszahelyezése a jogok teljes élvezetébe, a fogság tartama alatti és azutáni viseletétől, továbbá a büntetendő cselekmény által okozott károk megtérítésétől, illetőleg a kártérítés nem teljesítése miatti külön büntetés kiállításától tétetvén függővé, a bűnhődött fogságának kiszenvedése vagy elengedése után is ösztönt nyer teljes rehabilitálójának önereje általi kiküzdésére. A gyakorlat tapasztalatai mindazonáltal Francziaországban sem igazolták a rendszer helyességét. Épen a körirat, mely az imént idéztetett, tartalmazza a minister azon bevallását: r

hogy a rehabilitatio iránti kérvények legnagyobb része, az aránylag csekély vétség miatt, enyhe correctionalis büntetésekre ítéltek által nyújtatnak be. Ellenben a fegyházakból kiszabadultak közül, a kiknek regeneratiója annyira óhajtandó, igen kevesen igénylik a jogaikba visszahelyezés jótékonyságát." Ezen a legilletékesebb tekintély által constatált tény bevallása annak, hogy a bűntett miatt elitéltek tulyomó nagy száma Francziaországban életfogytig jogvesztett marad. De azon minduntalan változó törvényhozási intézkedések is, a melyek ez ügyre vonatkozólag egymást oly gyakran felváltják, világos tanúsítványai annak, hogy az intézmény, daczára régiségének, még mindig a kísérletek stádiumában van, s hogy az eredmények mindekkoráig nem felelnek meg a reményeknek.