Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 101 A rehabilitatió már az ancien régime alatt is szabályozva volt, s szabályszerű eljárás tárgyát képezte; az 1791-ik évi törvényhozás újra szabályozta azt. A büntetés utáni 10 év elteltével joga volt az elitéltnek rehabilitatióját kérni, s e végett folyamodását lakhelye municipalis hatóságához adta be, melynek tagjai kötelesek voltak a kérvényezőnek viseletére vonatkozólag a szükséges adatokat nyolcz nap alatt megszerezni, s ezen idő elteltével nyilvános ülésben tanácskozni a kérelem támogatása vagy elvetése felett. Ha a többség azt határozta, hogy a kérelem támogatandó, ez esetben a hatóság két tagja a kérelmezővel a terület-büntető-törvényszékhez ment, s következő nyilatkozatot tett: „N. N. büntetését kiállván, bűntettéért bűnhődött; jelenleg viselete kifogástalan, mi tehát hazája nevében kivánjuk, hogy bűntettének bélyege eltöröltessék." Erre a törvényszék elnöke minden vizsgálat és tanácskozás nélkül a következő nyilatkozatot tette: „A haza bizonyságára és kivánatára a törvény és a törvényszék eltörli az ön által elkövetett bűntettnek bélyegét". Az ekként nyert rehabilitatió megszüntette ugyan a jogképesség elvonását, de a tényleges polgári jogát csak az esetben gyakorolhatja a felmentett, ha a bűntett által elkövetett kárért eleget tett, s az Ítéletben ellene megállapított pénzbeli kötelezettségeket telj esitette. Ezen eljárás megváltoztatott az 1808-ik évi Code d'inst. crim. 619., 634. §§-ai által, melynek egyes intézkedéseit viszont az 1832. évi törvény változtatta meg; 1842-ben azonban az egész rendszer megváltoztatását czélzó törvényjavaslat terjesztetett elő. Mély és alapos tanulmányok és discussiók tárgyát képezte e javaslat, s ez volt az első alkalom arra, hogy a rehabilitatió összefüggésbe hozassék a börtönreformmal; de épen a tárgynak természete, messze kiható ágazatai, szoros összefüggése sok egyéb tényezőkkel, nem tették lehetővé az általános szólamok illusiójából kibontakozott törvényhozásnak, hogy a nem épen égető kérdés felett aránylag rövid idő alatt határozzon, vagy is, hogy a felett a sebesség felületességével haladjon el. 1846-ik évben újból felvettetett a törvényjavaslat, — de eredmény akkor sem éretett el. 1848-ban az ideiglenes kormány kihelyezte hatályukból az előbbi törvényeket, s ideiglenes rendelet által szabályozta az ügyet. 1852-ben uj törvény szabályozta a kérdést, melyet ismét az 1864-ki törvény egészített ki, s mint Boudet 1866-ik évi körrendelete mutatja, a várakozásnak ez sem felelt meg. Ismertetésül, s mert a kérdés más országokban is vitattatik, a III. függelék II. száma alatt közöltetik az 1852-ki franczia törvény egész szövege; s annak igazolásául, mily controversiák merülnek fel a rehabilitatió kérdésében, közöltetnek egyszersmind a legjelesebb s legtudósabb jogászok egyikének, Dupin-nék, mint procureur general-nak ily ügyben a semmitőszékhez intézett előterjesztése és ez utóbbinak határozata. A felhozottak kétségtelenné teszik, hogy a nagyfontosságú kérdésre nézve mai napig sem éretett el a megállapodás, s hogy a remények Francziaországban sem váltattak be az eredmények által. Nem tagadhatni mindazonáltal, hogy az alapgondolat igen helyes, s ez feljogosítja a feltevést, hogy a helyes eszme helyes kivitelére szükséges szervezet is meg fog találtatni. Hogy azonban ez nálunk ma még sokkal kevésbé lenne elérhető, mint Francziaországban, ezt a két ország közigazgatási szervezetének összehasonlítása kétségtelenné teszi. A mi intézményeink a fejlődés stádiumában vannak; a helyes közigazgatás a jó intézményeken felül csak hosszabb idő tapasztalatainak, a közegek kellő képzettségének, valamint hivatásuk fontossága által sugalmazott szellem megszilárdulásának és uralmának eredménye. Ma ezen feltételek nem léteznek még azon mérvben^ a mint szükséges arra nézve, hogy azokban a rehabilitationalis eljárás sikeres alkalmazásának tényezőjét találjuk; a kísérlet tehát ma még már ezen szempontból sem volna ajánlható.