Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
860. SZÁM. <99 b) hogy mely ideig tarthat e jogok korlátozása, s nevezetesen, hogy a hivatalvesztésre itélt véglegesen elveszti-e hivatali képesítését? A törvényjavaslat kötelezőleg javasolja megállapittatni a mellékbüntetések alkalmazását; ezen szempontból minden oly esetben, melyben a főbüntetésen kivül az 57. §-ban meghatározott valamelyik mellékbüntetés szükségesnek mutatkozik, azt a biró a törvény erejénél fogva fogja alkalmazni. Az obligatorius rendelkezés indoka ugyanaz, mely az idézett szakaszban megjelölt mellékbüntetések felvételének okául szolgált. A cselekmény objectiv minőségének kell irányadónak lenni az iránt, vajon veszélyeztetve van-e a közérdek, illetőleg a közbizalom és a polgárok jogai megóvásának feladata az által, ha azon cselekmény elkövetője, büntetésének kiállása után, azonnal vagy aránylag rövid idő múlva valamely közhivatalba lép, illetőleg a politikai jogokat gyakorol? Ha a cselekmény olyan, mely kizárja a feltevést, hogy bűntett bűnhődött elkövetőjének közhivatalba lépése a polgárok bizalmával találkozzék; vagy ha azon nagy érdekek tekintetében, melyeknek oltalma nem téveszthető szem elől, a bünhődésen kivül még egyéb garantia is szükséges: ez esetben a mellékbüntetés alkalmazását az elkövetett cselekmény természete követeli; mig ellenben, ha a cselekmény nem bir ily sajátsággal, ez esetben e mellékbüntetések alkalmazásának egyáltalán nem lehet helye. Ezen objectiv minőségét a cselekménynek teljesen képes felismerni a törvényhozó, és ezen felismerésnél nincs egyébre -szükség a végett, hogy a fenforgó kérdés tekintetében teljes megnyugvással adhasson az igazságnak és a közérdeknek megfelelő utasitást. Az enyhitő körülmények, melyek a concret esetben fenforoghatnak, és sok esetben fenn is forognak, alapos indokát képezhetik a jogkorlátozás tartamának megrövidítésére, s e tekintetben a birót illeti a megállapitás; de nem változtathatják meg e körülmények a cselekmény jellegét, a cselekvő intentiójának a tettben nyilvánuló aljas voltát. A csalás aljas cselekmény marad, habár enyhitő körülmények között követtetett is el, s habár a fenforgó esetben csekély büntetéssel büntettetik. De nem állithatni, hogy a népnek a csalás elkövetője iránti bizalma nem ingattatott meg, s hogy megnyugvással látná őt néhány nappal a börtönből kiszabadulta után, mint birót Ítéletet mondani mások joga, vagyona, szabadsága és becsülete felett. Ugyanezen eset forog fenn a lopás, a hamisitás, a hamis eskü, s más hasonló büntettek és vétségek elkövetőire nézve. Ha ily esetekben nem a törvény határoz a hivatali képtelenség felett, hanem az ez iránti határozat a biró belátásától tétetik függővé, ez nem lehetne másként magyarázható, mint az által, hogy a törvényhozó nem tartja minden körülmény között helytelennek, hogy a csaló, a tolvaj, a hamisító büntetésének kiállása után azonnal közhivatalba lépjen, vagy hogy a sikkasztás, vagy pedig az ellenféllel — saját védencze megrontására irányzott szövetség miatt elitélt ügyvéd, büntetésének kiállása után, ismét folytassa ügyvédi hivatását. Ezen felfogást alig lehetne helyeselni, mert egyébiránt összeütközésbe hozná a büntetőtörvényt azon alapeszmével, mely a „birói hatalom gyakorlatáról" szóló törvény hozatalánál általános és helyeslő kifejezésre jutott. A tartam tekintetében mindazonáltal nem fogadtatott el azon nézet, hogy az egyszer elkövetett, bár aljas bűntett, egész életére képtelenné tegye a tettest akár a közszolgálatra, akár a politikai jogok gyakorlatára. Ennek elfogadása tagadásba vétele lenne a büntetés egyik főkellékének, a büntetés javitó hatásának; tagadása lenne továbbá a tapasztalás által bebizonyított tényeknek, melyek igazolják, hogy több esetben a bár aljas motívumokon alapuló bűntett miatt elitéltek igen kitűnő és hasznos polgárai lettek a hazának, s a közszolgálat terén is jelesen működtek. A helyes törvényhozási politika is ellene szól az életfogytig tartó jogvesztésnek. A bűnhődött egyéntől nem szabad elvenni a reményt, a kilátást, hogy bizonyos idő elteltével, s ez alatti erkölcsös viselete által az egykor elkövetett bűntett emlékével, annak minden következményei eltűnnek, s hogy a javult egyén erényeinek, kiváló szolgálatainak, érdemeinek elismerése teljesen el fogja oszlatni 13*
