Képviselőházi irományok, 1872. XIX. kötet • 796-860. sz.

Irományszámok - 1872-844. Törvényjavaslat a vadászatnak és vadászati fegyvereknek adóvali megrovatásáról

844. SZÁM. 303 Melléklet a 844. számú irományhoz. Indokolás a vadászatnak és vadászati fegyvereknek adóvali megrovatásáról szóló törvényjavaslathoz. A vadászati jog gyakorlatának megadóztatása, azon adónemek közé tartozik, melyeket a kincstári jövedelmek gyarapításán kivül közgazdászati okok is ajánlanak. Az 1872. évi Vl-ik törvényczikk részben szabályozta ugyan az addig sokban hiányos és a gyakorlatban sok visszaélésre alkalmat nyújtó vadászati jogot, de a lefolyt két évi tapasztalat azt bizonyítja, hogy az emiitett törvényczikk intézkedései nem elégségesek Magyarországon a nemzetgazdászat ezen ágát mindazon bajok és visszaélések ellen biztosítani, melyek annak természetszerű és más országokét megközelítő fejlődését lehetlenné teszik. A vadászat érdekeinek állandó megóvására irányzott törekvés a nyugot-európai törvényhozások többségét szintén a vadászati jog gyakorlatának megadóztatására vezette. A franczia, belga, porosz, szász, bajor törvényhozások a megadóztatást bélyegzett vadászati jegyek alakjában valósították meg; a kormány szintén ezen módot választotta, mint legkevesebb költséggel járót és legkönnyebben ellenőrizhetőt. Már a képviselőház 2l-es bizottságának lX-es albizottsága is utalt a vadászat és vadászati fegyverek megadóztatására, mely uj adónemek számitásom szerint 600.000 frtot jövedelmeznének. Más országok kimutatása után Ítélve, e két adónem remélhető jövedelme nem lett magasra számítva: minthogy Francziaországban, hol az államkincstárt minden kiszolgáltatott vadászati engedély után 15 frank illeti, a zárszámadások 1859-ben 3,752.255 frank, 1869-ben pedig 4,402.000 frank jövedelmet mutattak ki. A kormány azonban nemcsak a pénzügyi tekintetekre, hanem a vadászatnak nemzetgazdászati szempontból védelmet igénylő érdekeire is fősúlyt helyez, és kéri a törvényhozást, hogy e javaslat megítélésénél mindkettőt figyelembe vegye. Az egyes §§-ok a következőkben találják indokolásukat: Az 1-ső §. nem változtatja meg az 1872. évi VI. törvényczikket, csupán az abban körvonalozotl joggyakorlatát vadászati jegy birtokától feltételezi. A 2-ik §. azon hatóságokat állapítja meg, melyek a vadászati jegyek kiszolgáltatására feljogosítva lesznek, s mivel tekintve a törvényjavaslat 5-ik §-nak rendeletét, vadászati jegy nem adathatik mindenkinek, legczélszerübbnek látszott azok kiadására a törvényhatóság közigazgatási első tisztét feljogosítani, miként e tekintetben más államok törvényhozásai is hasonló értelemben intézkedtek. A 3-ik §-ban foglalt feltétel a fennálló törve nékben leli indokolását. A 4-ik §. a külföldiekről szól, kik vadászati jegyet óhajtanák nyerni. Teljes kizárásuk nem lenne indokolható, szükséges volt azonban oly intézkedésekről gondoskodni, melyek a vadászati jegyet nyerő külföldiekkel szemben ugy a közigazgatási, mint a pénzügyi érdekek megóvását biztosítsák. Az 5-ik §-hoz. A közérdek kívánja, hogy a vadászati jegy megtagadtassák olyanoktól, kiknek részéről a közbiztonság veszélyeztetésétől tartani lehet. Ily intézkedés a feljebb említett nyugot-európai államok törvényeiben is benne foglaltatik, s csak azokra vonatkozik, kiktől a jegy megtagadását a közérdek és jogi tekintetek követelik.