Képviselőházi irományok, 1872. XIX. kötet • 796-860. sz.

Irományszámok - 1872-844. Törvényjavaslat a vadászatnak és vadászati fegyvereknek adóvali megrovatásáról

304 844. SZÁM. A 6. §-ban foglalt intézkedést a jogosultak érdekeinek kellő megóvása teszi szükségessé. A 7. §. természetes következménye az 5. §-nak, s igy bővebb indokolást nem igényei. A 8-ik §. magában foglalja a vadászati jegyek kellékeit és hatályát. Miután a vadászati jegyek a magyar korona országainak egész területére érvényesek, a pénzügyministerium által meghatározandó minta szerint az egész országban egyenlők lesznek. A vadászati törvényre való hivatkozás elhárítja azon aggodalmat, hogy a két törvény egymás melletti fenállása eltérő és egymással összeütköző magyarázatokra nyújthasson alkalmat. A 9-ik §. az erdészeti és vadászati közegekre nézve azon kedvezményt tartalmazza, hogy az azok részére kiadandó vadászati jegy három évre szólván, egy-egy évre csekélyebb bélyegilleték esik, s igazságos, hogy a szolgálatukban állók helyett bélyegilleték azok által fizettessék, kik ezen vadászati közegeknek szolgálatát saját érdekükben felhasználják. Ezen kedvezmény megadása azért is méltányos, mert az emiitett közegeknek a fegyverhordozhatás szolgálati tekintetekből és az önvédelem czéljából is szükséges, s mert azokra nézve az adott kedvezménynyel szemben ezen §. intézkedése szerint az is kötelezőleg kimondatik, hogy vadászati jegygyei ellátva kell lenniök. A kincstári birtokokon alkalmazott erdőtisztekre, vadászokra és erdőőrökre vonatkozó intézkedés a vadászati jegyért járó bélyegilletéknek, mint közadónak jellegéből következik. A 10-ik §. meghatározza a vadászati jog gyakorlatára vetett adót. A vadászati jegy bélyeg illetéke 12 frt, mely összeg, tekintettel a vadászat élvezői számára, hazánkban rendelkezésre álló tág használati körre magasnak nem mondható és könnyen megfizethető azok által, kik a vadászati szenvedélyben gyönyörködnek; mig másfelől megnehezíti a vadászati jog gyakorlatát, s ez által elejét veszi számos visszaélésnek azok részéről, kiknél a vadászat tömeges gyakorlata nem kivánatos, sem közigazgatási, sem közgazdászati okokból. A 11. és 12. §§-okat a szükséges ellenőrzési és bizonyítási tekintetek indokolják. A 13., 14., 15. és 16. §§-ok az ezen törvény ellenében elkövetett kihágások s a bírságok tárgyában intézkednek s lehetőleg összhangzásba hozattak az 1872. évi VI. törvényczikknek a vadászati kihágások körüli eljárásról szóló szakaszaival. A 17-ik §. az elveszett vadászati jegyek ellenőrzési szempontból szükséges bejelentését és törvényszerű megsemmisítését rendeli el, az elveszett vadászati jegygyei lehető visszaéléseknek megelőzése végett, s mivel történetesen elvesztett vadászati jegyekkel, ha visszaadatnak, visszaélések nem követtethetnek el, azok ujakkal illetékfizetés nélkül lesznek felcserélhetők. A törvényjavaslat II. fejezetének határozmányait azon jelentékeny összegen felül, melylyel azok, ha elfogadtnak, az állam jövedelmeit öregbíteni fogják, még azon tekintet is indokolja, hogy ezen határozmányok egyrészről a vadászati jog gyakorlatáról alkotott 1872: VI. törvényczikk rendeleteinek tényleges életbeléptetését lényegesen elő fogják mozdítani, másrészről pedig legsikeresebben gátolandják meg azon számos visszaéléseket, melyek lőfegyverek használatával a közéletben elkövettetnek. A 18-ik §. a vadászatra használható minden lőfegyvert adó alá von, az alá vonandó tehát, a 21., 22. és 25. §§-ban foglalt kivételekkel, minden puska, mert vadászatra az mind használható lévén, ily általános szabály nélkül a törvény kijátszását meggátolni nem lehet. A 19. és 20-ik §§-ok az adókivetés módját szabályozzák, s az erre nézve fenálló törvényes, intézkedések keretébe egyszerű és ujabb költséget nem igénylő eljárással beleillesztik. A 21., 22., 25-ik §§-ok az adómentesség eseteit foglalják magukban, a kivételeknek több esetekre kiterjesztése a törvény sikerét veszélyeztetné. A 23. és 24-ik §§-ok a törvény megsértésére szabott birságról intézkednek. A 26-ik §. a törvény első fejezete határozmányai életbeléptetésének határidejét azért rendeli