Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.
Irományszámok - 1872-742. Törvényjavaslat a sopron-pozsony-lundenburg-vágvölgyi vasut engedélyokmánya módositásáról, és Nemsovától a Vlára völgyben az ország határáig terjedő szárnyvonalának kiépítéséről
314 742. SZÁM. * s azzal a szükségesnek látszott tárgyalásokba bocsátkoztam, az e részbeni tárgyalások a társulat hozzájárulásával befejeztetvén, azok alapján a jelen törvényjavaslat lett szerkesztve: Az e törvényjavaslatban foglalt kedvezmények kétfélék: I-ször olyanok, melyek az eddig engedélyezett vonalok kiépitésének könnyítését czélozzák. II-szor: melyek által lehetővé tétetik a társulatnak, hogy a külföldi vasutakhoz rövid időn csatlakozhassák, s ezáltal kiépítendő vonalszakaszait azonnal jövedelmezőbbekké tehesse. Az első pontban emiitettek a következők: 1-ször: hogy a S l / 2 évre kiszabott építési idő 6 évre hosszabbitassék meg. E kérelem teljesen indokolt, miután az uralkodó pénzválság határozottan azon tények közé sorolandó, melyek beálltával a társulat engedélyének 18. §-a értelmében a határidők túllépését jogérvényesen igazolhatná. Egyébiránt a pénzügyi indok jogosulttá teszi ezen kérelmet már csak azért is, mert a társulat eddigi jó igyekezete épen a pénzválság által zsibbasztatván meg, az ezáltal majd l J /2 évet veszített az engedélyszerü időből, s még most is alig határozható meg, mikor lesz képes összes társulati értékeit értékesíteni, hogy az azokból befolyó pénzzel az építést egész kiterjedésében megindíthassa. Az engedélyszerü időnek szigorú fenntartása ennélfogya a társulatot a legválságosabb helyzetbe sodorhatná, már pedig kivánatosb az, hogy e vasút 6 év alatt épüljön ki, mintsem, hogy teljes kiépítése koczkáztassék. 3. A társulat engedélyokmánya szerint köteles lenne Pozsonytól délfelé és Nagy-Szombattól éjszakfelé ugyanazon mérvben adni át vonalait a közforgalomnak. A társulat ezen kötelezettségét, illetőleg ugyanazon érvek irányadók, melyek a határidő kiterjesztésére nézve előadattak. 4. Az engedély-okmány 24. §-nak d) pontja szerint e vasút a szab. osztr. államvaspályával Pozsonynál sinuttal kötendő össze. A részletes feltételeknél kitűnt azonban, hogy egyrészt a két pályaudvar közti emelkedés oly tetemes, hogy e miatt a forgalom rendkívül nehezítve lenne, s másrészt, hogy nagy költségű kisajátítások és építkezések volnának szükségesek, miért is mód kerestetett arra nézve, hogy az engedélyben kitűzött czél ugy a forgalomra, mint a társulatra nézve kedvezőbb más helyen éressék el. E tekintetben legczélszerübbnek találtatott e két társulatnak Pozsonyhoz legközelebb eső két állomását egy vágánynyal összekötni, minélfogva a törvényhozás utólagos jóváhagyása reményében máris meg lett engedve a társulatnak, hogy ezen összeköttetést a vágvölgyi vasút részei és az államvaspálya prácsai állomásai közt létesítse. Ez a törvényhozás utólagos jóváhagyásának reményében már meg is történt, s az összekötő vonal át is lett adva a forgalomnak. 5. Az üzbégi szárnyvonal oly czélból lett engedélyezve, hogy az a vágvölgyi és az 1870. évi XLT. törvényczikkel engedélyezett éjszak-nyugati vasutakat kösse össze. Minthogy azonban az éjszak-nyugati vasútnak az idézett törvényczikkel beczikkelyezett engedély-okmánya időközben semmisnek nyilvánittatott, ennélfogva az üzbégi szárnyvonal iránti kötelezettségtől el lehet tekinteni s e kötelezettség csak akkor fogna érvénybe lépni, ha az éjszak-nyugati nagy más oly vasút épülne, mely Üzbéget érinteni fogja. Végre: b) a társulat az épités kivitelét illetőleg kéri a törvényjavaslatban részletesebben felsorolt könnyítéseket, melyek megadását, mennyiben a forgalom biztonságát nem veszélyeztetik, azon feltétel alatt méltányosnak tartom, hogy az e könnyítések folytán megtakarítandó, s esetről-esetre a kormány által meghatározandó tőkehányad, a tartalék alaphoz csatoltassék.
