Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.

Irományszámok - 1872-725. Törvényjavaslat, a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott 1868:LIV. törvényczikk módositása iránt

725. SZÁM. 197 Ha a biró nem Ítélhet a hiányos perbeli adatok alapján: elrendelheti a tárgyalás kiegészítését rendes perekben is. Eszme-társulatnál fogva itt vétetett fel azon rendelkezés, mely sajátképen a perrendtartás 64., 65. §§-hoz tartoznék, ha ezen §§-ban is nem csupán a keresetlevélről volna szó. A biró mindjárta beadvány benyújtásakor észreveheti, hogy anuak alapján még tárgyalás után sem fog alapos határozatot hozhatni. Ily esetben, ha az eljárást megindítja, a perrendtartás 297. §. 1. pontja s a jelen törvény 17. pontja alatt kijelölt semmiségi esetet követi el. Ennek megállapítása végett fel kell a bírót hatalmazni arra, hogy a hiányos beadványt kijavítás végett visszaadhassa. Többi részében a 60. §. azon eseteket határozza meg, mikor kell a bírónak ítéletet, mikor végzést hoznia. Miután a jelen törvény 69. §. az első bíró határozata ellen szabály szerint fellebbezést enged, a jogbiztonságra nézve közömbös akár ítéletnek, akár végzésnek czimezze a biró határozatát. De nem közömbös, ha a fellebbezést korlátolni akarjuk. E törvényjavaslat szabály szerint még az egybehangzó alsó bírósági Ítéletek ellen is enged fellebbezést a harmadbirósághoz. De nem enged fellebbezést a második bíróság végzései ellen. (Lásd 75. %-t.) Szükséges volt tehát a végzések közül kiszemelni azokat, melyek ítélet fontosságával bírnak, s azokra nézve a 60. §-ban kimondani, hogy azokat jövőre ítélet alakjában kell hozni. Voltaképen tehát a 60. §. az abban felhívott §§-ok változtatását tartalmazza, s így ezen §§. helyett kellett volna uj §§-at javaslatba hozni; ez azért mellőztetett, mivel akkor egy helyett két uj §-al többre terjedt volna ezen törvényjavaslat. A 61-ik §-hoz. Ezen §. a perrendtartás 256. §-val lényegileg megegyez. De eltörli annak azon kivételes rendelkezését, mely szerint bizonyos peres kérdések eldöntését mégis lehet a végrehajtásra utasítani, mi a végrehajtási eljárást bonyolódottá teszi; de azonfelül a perrendtartás azon elvével, mely szerint kereset-levél nélkül nincs per s hogy a per érdeme ítélet által döntendő el, össze nem egyeztethető. A §. tekintettel volt azonban arra is, hogy a perrendtartás 256. §-ban foglalt kivételnél fogva, jövőre is jöhetnek elő esetek, melyekben a végrehajtás folyama alatt kell valamely peres kérdést eldönteni; s minthogy a végrehajtási eljárásban rendszerint csak semmiségi panasznak van helye, ily esetben a felebbezést kivételkép meg kellett engedni. A 62-ik §-hoz. Ezen §. megengedi a hiányos bírói határozatok kiegészítését, mire a perrendtartás 258. §. ki nem terjedt. A 63.-66. §§-hoz. A perrendtartás 259. §. a per folyamában hozott mindennemű végzéseket, az első végzések kivételével, a felek megbízottjainak rendeli kézbesittetni. Miután azonban a sommás eljárásban a felek nern kötelesek megbízottakat rendelni, miután továbbá a törvény szavaiból azon következtetés vonható, mintha a kézbesítendő iratot a megbízottnak mindig saját kezéhez kellene átadni; miután végre a törvény ezen hiányos rendelkezése bő forrása a semmiségi panaszoknak: szükséges a törvény hézagát pótolni és kimondani, hogy az első végzéseket kivéve, minden másnemű birói határozat az ügyvédnek vagy megbízottnak, vagy a fél avagy ügyvéde vagy megbízottja háznépének is kézbesíthető.