Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.
Irományszámok - 1872-725. Törvényjavaslat, a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott 1868:LIV. törvényczikk módositása iránt
725. SZÁM. 195 jogorvoslatot; ennek megengedése ellenkeznék az eljárás gyorsaságával, melyet a sommás per termé* szete megkíván. A végitélettel hason hatályú végzések alatt azok értetnek, melyek által az ügy a nélkül, hogy érdeme eldöntetnék azon bíróságnál, mely a végzést hozta, végét éri; ilyenek a bírói illetőséget leszállító, a pert megszüntető vagy felfüggesztő végzések. Ha azonban a sommás perekben véghatározat hozatala előtt nincs is helye jogorvoslatnak, azért a félnek mégis megengedi a törvény, hogy panaszát a véghatározat ellen emelhető semmiségi panaszban vagy fellebbezésben érvényesíthesse. Ha tehát valaki a véghatározat hozatala előtt használ valamely mellékkérdés iránt hozott végzés ellen jogorvoslatot, ezt a bíró nem utasíthatja vissza; mert a visszautasítás által csak a jogorvoslatok számát, és így a birói teendőket szaporítaná, hanem köteles az idő előtt használt jogorvoslatot a véghatározat hozatala után a fellebbviteli bírósághoz felterjeszteni. Vannak azonban oly közbenszóló ítéletek, melyekre nézve a szabály alól kivételt kellett tenni. Ilyenek: a) Az előzetes vitás pont felett hozott külön ítélet (31. §.); b) a közös okirat előterjesztését; és c) a felfedező eskü letételét meghagyó ítéletek. (48., 49. §§.) Az a) alatti esetről már a 31. §. indokolásánál volt szó, az utóbbi két esetben, ha a biró a közös okirat előterjesztését vagy a felfedező eskü letételét meghagyja, az önálló fellebbezést nem lehet megtagadni, mert általános elve a perrendtartásnak az, hogy esküt letenni csak akkor lehet, ha az ítélet jogerőre emelkedett. Az 54-ik §-hoz. E szakasz czélja a fellebbezéssel és semmiségi panaszszal való visszaélést korlátolni. Viszonyaink között azonban tovább menni nem tanácsos. Sőt hogy megnyugvással ennyire is lehessen menni, szükséges volt a semmiségi esetek számát egy gyei szaporítani; ez a 15. pont második bekezdésében foglaltatik. Az ezen pontban foglalt rendelkezés módot nyújt a semmitőszéknek az első biró ítéletét és megelőző eljárását nemcsak szorosan vett alaki hibák miatt, hanem akkor is megsemmisíteni, ha az első biró az anyagi igazságot kinyomozni elmulasztotta. Az 54. §. tehát a semmisegi panasz korlátolását csak épen a másodbiróságok tekintetében ítéletei foglalja magában, és a korlátolás abból áll, hogy a másodbiróságnak az első bíróság ítéletét helybenhagyó ítélete ellen semmiségi panasznak csak akkor van helye, ha a semmiségi eset magánál a másodbiróságnál merült fel; ennek oka az, mert az első fokú eljárásban felmerült alaki törvénysértések miatt jogában állott a félnek semmiségi panaszszal élni; ha nem élt ilyennel, a vélelem az: hogy a hibát elengedte. Az 55-ik §-hoz. Igen nagy hatása lesz az alaptalan jogorvoslatok meggátlására annak, ha a sommás eljárás alá tartozó bizonyos ügyletben megengedjük, hogy az első- s másodbirósági ítélet a közbevetett fellebbezés vagy semmiségi panasz daczára is végrehajtható legyen. Ezt ugyan némelyek azért ellenzik, mivel a visszvégrehajtás bonyodalmaitól félnek. Ezen ellenvetés azonban csak akkor bírna fontossággal, ha általában megengednők, hogy minden ítélet, különösen a pénzbeli elmarasztalást tartalmazó ítéletek is végrehajthatók legyenek; a javaslat azonban ezt csak azon sommás perekben akarja megengedni, melyek a vásárbiróság ítéleteit kivéve, (de a melyekre nézve e törvényjavaslat ujitást nem tartalmaz, v. ö. perrendtartás 492. §.) pénzbeli elmarasztalást nem foglalnak magukban, "és a melyek olynemüek, hogy a halasztás a nyertes fél jogait meghiusitor,.s
