Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.
Irományszámok - 1872-725. Törvényjavaslat, a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott 1868:LIV. törvényczikk módositása iránt
725. SZÁM. 193 A 31. §. megértésére azonban szükséges egy példát felhozni, minthogy e §. gyökeres újítást foglal magában, mely a perrendtartás 249-dik §-ban kifejezett, s eddig ugy a rendes, mint a sommás eljárásban gyakorlatban lévő elvvel ellenkezik. Például szolgáljon a kártérítést követelő per. Ebben a követelés tárgya a kár összege. Ezen követelésre több önálló vitás pont vonatkozhatik, ugy mint van-e kár, alperes okozta-e a kárt, tartozik-e a kárt megtéríteni, és mennyi a kár összege. Már most ily perekben nagyon fogja az eljárást könnyiteni, és sokszor haszontalan munkától és költségtől is fogja a bírót és feleket megmenteni, ha a biró minden vitás pontot külön tárgyalhat, és az előzetes kérdést képező vitás pontot külön ítélettel eldöntheti. Az első biró ugy találja, hogy alperes tartozik a követelt kárt megtéríteni; de lehetséges, hogy a felebbviteli bíróságok ellenkezőleg ítélnek; ezen esetben a további tárgyalás és bizonyítási eljárás a kár mennyiségének kinyomozása végett feleslegessé vált. Azért a 31. §. megengedi, hogy azon esetben, ha az első biró a kártérítési kötelezettséget megállapította, a további eljárást ítéletének jogerőre emelkedéséig felfüggeszthesse. Ha azután a felsőbb bíróságok eltérőleg ítélnek, az első biró az eljárás felfüggesztése által időt és költséget kiméit meg; ha pedig az első biró ítélete jogerőre emelkedett, biztos alapon tovább haladhat. A 38-ik §-hoz. A mi a sommás eljárást írásbelivé tette, a perrendtartás 117. §-nak azon rendelkezése, melynél fogva a biró a kinyomozott tényállást jegyzőkönyvbe foglalni, és a jegyzőkönyvbe foglalt tényállást a felek észrevételeihez képest kijavítani köteles. Ebből ered, hogy a biró a legtöbb esetben inkább, mint sem a jegyzőkönyvet a feleknek gyakran alaptalan, de el nem utasítható észrevételeihez képest kijavítsa, a feleknek vagy ügyvédeknek megengedi, hogy szóváltásaikat maguk irják a jegyzőkönyvbe; ebből folyik, hogy a biró az anyagi igazság kinyomozásával nem törődik, hanem mint a rendes per birája, a periratok alapján itél, ugy ítél a sommás per birája az írott jegyzőkönyv alapján. A 38. §. tehát a rendes perbeszédek jegyzőkönyvbe vételét megtiltja, és mellőzi a perrendtartás. 117-ik §-nak azon rendelkezését, mely szerint a biró a felvett jegyzőkönyvet a felek észrevételeihez képest kijavítani tartozik. A 39— 49-ik §§-hoz. Már az általános részben felhozatott, hogy a perrendtartás a bizonyítási eljárás szabályainak felállításánál csak a rendes perekre volt tekintettel, és hogy a perrendtartás 119—123. §§-ban foglalt módosítások a sommás eljárásban elfogadott tárgyalási elv valósítására nem elegendők. A 39—49. §§. a perrendtartásnak ezen hézagát akarják pótolni. A 48. §-ban kimondatik, hogy az 1868: LIV. törvényczikk 187., 188., 189. §§. a sommás eljárásban is alkalmazást nyernek. Ez most nem igy van. Azonban, miután a jelen törvényjavaslat 11. §-nak 1-ső pontja szerint minden kereset, melynek tárgya 500 forintot meg nem halad, ha külön ügybirósághoz utasítva nincs, sommás eljárás alá tartozand, miután a jelen törvényjavaslat 12. §. szerint a törvény által a sommás eljárás alá utasított ügyeket a rendes perbeli eljárásra áttenni nem lehet: az okiratok általi bizonyítást ugy, a mint azt a törvény a rendes eljárásban megengedi, a sommás eljárásban is meg kell engedni. Szükséges azonban a 188. §-t a sommás eljárásban elfogadott tárgyalási elvvel öszhangzásba hozni, s kivált szükséges volt arra ügyelni, hogy a közös okirat előterjesztése iránti kérelmet senki a per húzására fel ne használhassa: azért meg kellett határozni a kérelem kellékeit, s meg kellett tagadni az önálló fellebbezést a kérelmet megtagadó végzés ellen. KÉPVH. IROMÁNY. 1872/75. XVII. ' A '°
