Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.

Irományszámok - 1872-725. Törvényjavaslat, a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott 1868:LIV. törvényczikk módositása iránt

192 725. SZÁM. beadót a törvény azon kedvezményétől, hogy a bérlet- vagy a haszonbérlettől való elmozdítást sommás utón követelhesse, csak azért megfosztani, mivel nincs írott szerződése. Az f) pont két első esete ésaz f) pont 3. esete, továbbá a g), h) pontok alatti keresetek között nagy különbség létez; az f) pont két első esetében a tulajdonos joga kétséget nem szenvedhet, s azért régi törvényeink megengedték, hogy a tulajdonos a bérlőt vagy haszonbérlőt a bérleményből önhatalmúlag kidobhatta; ezen esetekben tehát a sommás eljárás az önhatalmú segélyt pótolja; mig ellenben az f) pont 3. esetében a feltételek, a g) és h) pontok alatt foglalt esetekben pedig a jog és annak megfelelő kötelezettség létezése írott szerződés nélkül kétséges s hosszadalmas bizonyítási eljárást tenne szükségessé. A 11. §. i), k), 1), m) pontjai alatti ügyekben az ügyek természete az okirat szükségét kizárja. Ezen pontok közül az 1) pont felel meg a perrendtartás 93. §. k) pontjának, s az uj szövegezés azon magyarázatnak akar véget vetni, melyet a k) pont a gyakorlatban talált, s a mely szerint a legbonyolódottabb perek is sommás utón volnának megindíthatok. Végre e §. n) pontja alatt a kérkedés miatti felhívási keresetet is sommás eljárás alá utasítja a törvényjavaslat azon esetekben, ha a felhívás folytán indítandó perek a §.1. pontja szerint sommás eljárás alá tartoznak; mit a gyakorlat a perrendtartás 516. §-ának hibás szövegezése miatt eddig másként magyarázott, minthogy sommás eljárásban az 516. §-ban említett elleniratnak és külön jegyzőkönyvi tárgyalásnak nincs helye. Ha a törvényhozás a javasolt n) pontot elfogadja, akkor minden kétely megszűnik, s az 516. §. második bekezdése csak a rendes eljárásra tartozó felhívási keresetekben lesz érvényes; a sommás eljárás alá tartozó felhívási keresetekben pedig a felhívott nyilatkozatát magában érthetőleg a sommás eljárás szabályai szerint kell tárgyalni. A 12. §-hoz A perrendtartás 95., 96. §-ainak hatályon kívül helyezése azért szükséges, mivel sem azon körülmény, ha alperes a kereset alapjául felhozott okirat valódiságát kétségbevonja, sem az, ha szavatosra hivatkozik, nem bir oly fontossággal, hogy az ügyek bizonyos nemeire a törvény által megállapított bírói hatóságnak változást kelljen szenvedni. Első esetben az egyes biró is a perrendtartás 10., 172. §§. szerint épen ugy eljárhat, mint a társas-bíró; a másik esetben a jelen törvény 8. §-a szerint a szavatosnak a védelem elvállalására alkalom nyujtatik. A 12-dik §-ban felvett rendelkezés egybefüggésben van a jelen törvény 1-ső §-ával. A 13. §-hoz. E §. és a perrendtartás 97. §-a között azon lényeges különbség van, hogy az uj §. világosan kimondja, miként a biró a kifogást elvető határozatát csak a végitéletben köteles indokolni. E rendelkezés a szóbeli eljárást fogja könnyíteni, nem engedvén megakasztani a tárgyalás folyamát azért, hogy a biró oly közbenszóló végzéseket hozzon, melyek ellen a végitélet előtt a perrendtartás 99. §-a szerint jogorvoslatnak nincs helye. A 14 — 37. §§-hoz. E §§. a sommás eljárás szabályait foglalják magukban; czéljuk először azt meghatározni, mi joga, mi kötelessége van a bírónak a végett, hogy az anyagi igazságot kinyomozhassa ; másodszor a sommás eljárást az írásbeliség bilincseitől felszabadítani s az eljárást könnyíteni. Az 1-sőre a 21., 24., 25., 26., 27., 28., 30., 35., 37. §-ok; a 2-ra a 22., 31., 32., 33., 34. §-ok vonatkoznak. Miután már az általános részben indokoltatott, miért szükséges a sommás eljárást a perrendtartás 117. §-ban kifejezett tárgyalási elv szerint szabályozni: e helyen többet mondani feleslege.