Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.
Irományszámok - 1872-725. Törvényjavaslat, a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott 1868:LIV. törvényczikk módositása iránt
725. SZÁM. 185 Voltak, kik viszonyaink között a szóbeliség és közvetlenség elvein alapuló perrendtartás behozatalát általában és teljesen lehetetlennek tartották, kik tehát az 1868: LIV. törvényczikket akár a külön semmitőszék fentartásával, akár a nélkül, örömest revisió alá vennék, hogy annak hiányait pótolva, hibáit kiigazítva, egy lehetőleg tökéletes, ámde az írásbeliség elvein alapuló perrendtartás szabályozza a törvénykezési eljárást. Mások barátai a szóbeliség és közvetlenség elveinek, nem hitték, hogy az ezen elveken alapuló végleges perrendtartás rövid idő alatt behozható lenne; ezek az írásbeliség elvének barátaival egyetértettek abban, hogy addig is, míg a szóbeliség és közvetlenség elvein alapuló perrendtartást behozni lehet, a most hatályban lévő törvénykezési rendtartáson javítsunk ott, hol annak hiányát vagy hibáját tapasztaljuk. Végre voltak, kik az 1868: LIV. törvényczikk tüzetes revisiója által magát a végczélt, tudniillik a szóbeliség és közvetlenség elvein alapuló perrendtartás behozatalát vélték koezkáztatva, kik tehát a polgári törvénykezési rendtartást hiányaival és hibáival azért vélték megtartandónak, hogy az által a törvényhozást a szóbeliség és közvetlenség elvein alapuló perrendtartás minél előbbi behozatalára kényszerítsék; ezek legfeljebb annyit engedtek meg, hogy a törvénykezési rendtartáson csak annyit javítsunk, mennyit az égető szükség parancsol. Ezek voltak nagyjában vázolva a polgári törvénykezési rendtartás módosítása tárgyában nyilvánított főbb vélemények. Ha meg kell engednünk, hogy a törvényhozás a törvénykezési reformot a szóbeliség és köz vétlenség elvén alapuló perrendtartás behozatalával akarja valósítani: akkor alig lehet tagadnunk azon vélemény helyességét, mely a mostani polgári törvénykezési rendtartást tüzetes revisió alá venni nem kívánja. Hiszen a perrendtartásnak alig van szakasza, melyet a benne foglalt rendelkezés a szövegezés vagy irály tekintetében javítani ne lehetne. Ily javitás czéljából revisió alá venni a törvénykezési rendtartást annyi volna, mint uj perrendtartást készíteni; uj perrendtartást pedig, a törvényhozás kijelentett irányát tekintve, csak a szóbeliség és közvetlenség elvein lehet készíteni. Másrészről a szóbeliség és közvetlenség elvein alapuló perrendtartás behozatala, bármennyire kívánatos, ez idő szerint nem lehetséges. Azon intézmények, melyek az ily perrendtartás behozatalát előkészítik, vagy még nem léptek hatályba, vagy még nincsenek annyi idő óta hatályban, hogy a nemzet életében gyökeret vertek volna, s a nemzet bizalmával találkoznának. Hiszen nálunk a sommás eljárásnak az 1832/0: XX. törvényczikk, s az 1868: LIV. törvényczikk 117. §-nak szelleme szerint szóbelinek kellene lenni: a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy általában szólva, még a legegyszerűbb ügyben sem tudtok a felek és bíróságok az írásbeliség bilincseitől szabadulni. Ezen okok elhatározók voltak arra nézve ? hogy az 1868: LIV. törvényczikk tüzetes revisió alá ne vétessék; de miután annak javítása szükséges, annak oly javítása hozassék javaslatba, mely a perrendtartás kirívó hiányain segítsen. E szerint a javitás terjedelmét az szabván meg, mit tartunk a perrendtartás kirívó hiányainak; mindenekelőtt a kirívó hiányok fogalmával kejl tisztába jönnünk, mert különben azon vezérelv mely szerint javítani akarunk, bizonytalan, ingatag, tág és nagyon terjedelmes lenne, minthogy egyébiránt mindig az egyéni felfogástól függne, mit tart valaki kirívó hiánynak, s minő rendelkezés változtatását vagy uj rendelkezés felvételét tartja valaki égető szükségnek, ugy, hogy az eltérő egyéni felfogásokkal szemközt alig lehetne indokolni, miért kelljen némely szakaszt javítani, a többieket pedig változtatlanul hagyni. A javaslatnak nem lehetett czélja az oly javitás, melynél fogva a perrendtartásnak valamely nem eléggé szabatosan, nem minden kételyt kizáró határozottsággal kifejezett rendelkezése ujabban helyesebben szövegeztetnék, vagy a melynél fogva a perrendtartásnak valamely a tudomány mai szinvoKÉPVH. IROMÁNY. 1872—75. xvn. 24
