Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.

Irományszámok - 1872-725. Törvényjavaslat, a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott 1868:LIV. törvényczikk módositása iránt

186 725. SZÁM. nalán nem álló, vagy a gyakorlati alkalmazás közben kevésbé czélszerünek bizonyult intézkedése más jobbal feleséreltetnék. A szövegezés hibáit pótolhatják a felsőbb bíróságok döntvényei; a kevésbé czélszerü rendelkezéseket pedig uj, jobb rendelkezésekkel felcserélni az uj perrendtartás alkotásához tartozik. A törvényjavaslatban indítványozott javítások csak az oly hézagok betöltésére, s az oly rendelkezések megváltoztatására terjednek, mely hézagok és rendelkezések főképen okozzák a birói teendők sokaságát, vagy pedig a jogbiztonságot veszélyezni képesek. E czélt szem előtt tartva, a törvényjavaslat oly uj rendelkezéseket is vett fel, melyek nem a fenálló rendelkezések módosításának, mint inkább ujitás természetével birnak. Már most, ha azt vizsgáljuk, hogy a polgári törvénykezési rendtartásnak mily hiányos vagy hibás rendelkezései okozzák főképen a birói teendők sokaságát, ugy találjuk, hogy a birói teendők sokaságának okai a következőkben rejlenek: 1. Hogy a sommás eljárás a gyakorlatban Írásbelivé fajult. 2. Hogy a törvénykezési rendtartásnak a jogorvoslatokról szóló szabványai tökéletlenek. Ha továbbá azt vizsgáljuk, hogy mi által képes polgári törvénykezési rendtartásunk a jogbiztonságot főképen veszélyezni, ismét ugy találjuk, hogy a veszély jogorvoslati rendszerünk tökélytelenségében rejlik. A törvényjavaslat tehát főképen a sommás eljárás és jogorvoslati rendszerünk javítására szorítkozott; azonban kitűzött czéljához képest kiterjed a polgári törvénykezési rendtartásnak a birói hatóságra s illetőségre, a perbeli megbízottakra, bizonyításra, a birói határozatok hozatalára és kézbesítésére, az előleges biztosítási intézkedésekre, a végrehajtási és peren kivüli eljárásra vonatkozó némely rendelkezéseire is, a mennyiben tudniillik a javítást a jogbiztonság vagy a birói teendők kevesbitésének érdeke követelte, és a mennyiben a perrendtartás hiányos vagy hibás rendelkezése olynemünek mutatkozott, melyen a felebbviteli bíróságok döntvényei nem segíthetnek. Csak az örökösödési eljárást mellőzi teljesen ezen törvényjavaslat, de csak azon okból, mivel az öröklési eljárásnak külön törvény általi szabályozása mutatkozott szükségesnek. A törvényjavaslatnak főtárgyát a sommás eljárás és jogorvoslati rendszerünk javítása képezvén, szükséges erre vonatkozólag a javaslatot főbb vonásaiban, s annak általános indokait e helyen előterjeszteni, mig a részletek és apróbb javítások indokolása, a mennyiben szükséges, az egyes szakaszoknál fog előterjesztetni. I. A sommás eljárás. A törvényjavaslatnak czélja nem lévén uj perrendtartást alkotni, hanem a hatályban lévő törvénykezési rendtartást javitni, annak alapelveit gyökeresen nem változtathatta. A mi törvénykezési rendtartásunk az első fokú eljárásra nézve két különböző alapelven nyugszik, a sommás eljárás a tárgyalási, a rendes eljárás az esetlegességi elven. Sommás eljárásban a biró kötelessége a tényállást tisztába hozni, vagyis: az anyagi igazságot kinyomozni, rendes eljárásban a bíró gyakran az anyagi igazság rovására az alaki szabályokhoz van kötve. A perrendtartásnak egyik nagy hibája az, hogy a két különböző elven alapuló eljárási módot nem különböztette meg egymástól, hogy a tárgyalási elvet a perrendtartás 117. §. csak kimondja a nélkül, hogy ezen elvet következetesen keresztülvitte, s oly részletes rendelkezéseket vett volna fel, melyek az elv valósítását lehetővé tennék, s a birót útbaigazítanák az iránt, miként kelljen ugy az ügy tárgyalásánál, mint a bizonyítási eljárásban eljárni. Hiszen magában érthető dolog, hogy a rendes eljárás szabályai a sommás eljárásban nem alkalmazhatók. Már pedig a mi polgári törvénykezési rendtartásunk csak a pertári kezelést, melynek