Képviselőházi irományok, 1872. XVI. kötet • 659-693. sz.

Irományszámok - 1872-673. Törvényjavaslat, a budapesti áru- és érték-tőzsde, valamint a vidéki termény- s gabona-csarnokok választottbiróságai előtt előforduló iratoktól s jogügyletekről és ezen biróságok itéleteitől járó bélyegilletékek tárgyában

1G8 073. SZÁM. előtti peres eljárásra meghatározott bélyegnél csekélyebb illetékek az által vannak igazolva, hogy a tőzsde s gabona-csarnokok választott-bíróságainak fenállása az államnak semmi költséget nem okoz. 2. §. Az illeték-szabás 59. tétel 4. pontja azt tartalmazza, hogy a kereskedők és iparüzők saját kereskedelmi vagy iparüzletük tárgyait illető levelezéseik, — a mennyiben ezek üzletük tárgyaira vonatkozó jogügyletet tartalmaznak, és nem váltók, kötelezvények, zálogjegyek, utalványok, hitellevelek, mérlegezett számlák, szállítmányi okmányok, ígérvények, biztosítási vagy társasági szerződések, sem pedig a levelek, kereskedelmük vagy iparüzletök körén kivül eső tárgyak feletti okmányok kiállítására nem használtattak, mindaddig illetékmentesek, mig azok bíróság elé nem kerülnek. Bíróság előtti használatuk esetében azonban az illető jogügyletekre és okiratokra meghatározott illetékek alá esnek, melyek a leveleknek bíróság előtti használatát megelőzőleg szabályszerűen lerovandók; a mi t. i. akképen történik, hogy vagy a jogügylet teljes értékétől járó illetéknek megfelelő bélyegjegyek a levélre felragasztatván, az a kir. adóhivatalhoz átbélyegzés végett bemutattatik, vagy pedig, ha az illeték 25 írtnál többre rug, a levél az illeték kiszabása czéljából az arra rendelt hivatalhoz beterjesztetik. Ezen határozmány által a kereskedők s iparosok nagymérvű illetékek fizetésére köteleztetnek, mely megrovás sokszor semmi arányban nem áll a választott-biróság határozata alá bocsátott követeléseikkel, a mennyiben a legtöbb esetben az említett levelezések nem a jogügylet érdemének, hanem csak az abból eredő mellékkérdések minőségi érték- és árkülönbözetek stb. efféle érvényesítése végett mutattatnak fel ezen különbiróságok előtt, ellenben az illeték a megkötött jogügylet teljes értékétől követeltetik. Ezen illetékszabály megváltoztatása félreismerhetlen szükségnek bizonyulván be a javasolt módosítás által, — mely szerint mindig csak a szorosan vett pertárgy értékének s a jogügylet minőségének megfelelő fokozatos illeték rovassák le, a mondott leveleknek ezen különbiróságok előtti használata esetében, — az igazságszolgáltatás és a tőzsdei forgalom követelményei egyaránt kellő tekintetbe vétetnek. Egyúttal azonban meg kellett határozni az oly esetekben lerovandó illeték mérvét, midőn a bíróság által egyáltalán nem állapittatik meg minőségi különbözet, s a fél panasza alaptalannak találtatott. Az illeték-kötelezettség elvének s a kereskedelmi érdekek megóvása iránti tekintetnek megfelel a jelzett esetekre nézve javaslóit intézkedés, mely szerint a felmutatott levelektől darabonként az okmányi bélyeg 50 krjával rovassék le, a mennyiben ennél kisebb összeget nem tenne ki a levelezés tárgyát képező ügylet értékének megfelelő fokozatos illeték. A 3. §-ban foglalt egyszerű lerovási mód czélszerüségi tekintetnél fogva ajánltatik; a további birói eljárásnak az illeték-lerovástól függővé tételét pedig a kincstár érdekében kellett javaslatba hozni, máskülönben a levelezések után járó fokozatos illetékek az eddigi tapasztalás szerint veszendőbe mennek. *4. §. A tőzsde képviselői részéről hangsulyoztatott azon óhajtás, hogy miután az áru- s érték-tőzsdén a csak gyér számmal lévő alkuszok teendőit az ebbeli működésre feljogosított tőzsdei ügynökök (Börse-Agenten) szokták végezni, megengedendő volna, miszerint az illetéki szabályoknak az alkuszokra vonatkozó határozatai ezen ügynökökre is legyenek alkalmazhatók. Ezen óhajtás teljesítése van a jelzett szakaszban javaslatba hozva. Az 5. §-ban javasolt részleges módosítása az 1868; XXIII. törvényczikk 15. §-a rendeleteinek az által indokoltatik, hogy a tőzsde képviselői nyomasztónak nyilvánították a törvény azon intézkedését, mely szerint a felek kezeihez visszakerülő alkuszi kötlevelektől, mint valódi szerződésektől a fokozatos illeték lerovandó, a felek azonban különösen hosszabb határidőre szóló ügyleteknél saját biztonságuk miatt szokták magukhoz venni a kötlevelet, s ezen óvatosságukért felette sújtottnak tün-