Képviselőházi irományok, 1872. XVI. kötet • 659-693. sz.
Irományszámok - 1872-673. Törvényjavaslat, a budapesti áru- és érték-tőzsde, valamint a vidéki termény- s gabona-csarnokok választottbiróságai előtt előforduló iratoktól s jogügyletekről és ezen biróságok itéleteitől járó bélyegilletékek tárgyában
673. SZÁM. 169 tették fel azt: hogy ők az ügylet teljes értékétől fizessék le a fokozatos illetéket, habár birói használat alá nem is kerül az illető levél. Ezen észrevétel a tőzsde képviselőivel e részben folytatott értekezletek folytán alaposnak s a kereskedelmi ügyletek illetékének mérséklése iránti óhajtásuk jogosultnak ismertetvén fel, — a kincstár érdekének szemmel tartása mellett okszerűnek találtatott azt hozni javaslatba, hogy az alkuszok kötlevelei oly ügyletekre nézve, melyek rendes üzletkörökhöz tartoznak, az eddigi 50 kr helyett egy forint állandó bélyegilleték alá soroltassanak ; még pedig különbség nélkül, akár maradnak a felek aláírásaival ellátott kötievelek az alkuszoknál, akár visszakerülnek azok a felek kezeihez. 6. §. Az abban idézett illetéki szabályok szerint jelenleg mindazon perbeli egyezségektől, melyek által az eredeti szerződést az érdekelt felek részben megváltoztatják, — a fokozatos illeték újból lerovandó, az ujitás által megváltoztatott jogügylet értékéhez képest. Ezen illetéki szabálynak a javaslatban szervezett módositása mellett ugyanazon tekintet szólnak, melyek a levelezések utján kötött ügyletekre nézve (2. §.) felhozattak, mert különben a tőzsdei biróság előtt kötött egyezségek előbb emiitett eseteiben ugyanazon ügyletbeli értékekből kétszer kellene a fokozatos illetéket leirni. A 7. §. A tőzsde, valamint a vidéki gabona-csarnokok bíróságainak eljárására az illetékszabásnak a választott-birósági Ítéleteket tárgyazó 96. tétele lévén alkalmazandó, ez a tőzsde és csarnokok bíróságainak eljárására nézve terhes, mert az idézett illetékszabás tétele a többi között azt is rendeli, hogy minden oly választott-birósági ítélet, melynek tárgyát 200 frtnyi értéket meghaladó jogügylet képezi, 8 nap alatt az összes eredeti kiadványokkal és egy hiteles másolattal együtt az illetékkiszabási hivatalhoz átküldendő, mely hivatal az ítélet, esetleg a jogügylet után járó illetéket kiszabja s a felektől beszedi, és a fizetési elismervénynyel ellátott eredeti választott-birósági ítéleti kiadványokat a bíróságnak visszaszolgáltatja. Ezen rendszabály alkalmazása nehézségeket nem okozhat más választott-bíróságok eljárásánál, melyek csak egyes peres ügyek eldöntésére vannak hivatva; de az állandóan működő tőzsdei biróságnál az jelentékeny nehézségekkel van összekötve, mivel előtte mindennap nagyobb számban fordulnak elő üzletekből kifolyó keresetek. A nem gyakorlati mostani szabályzat tehát az említett különbiróságokra vonatkozólag mellőzendő lévén, az ez utóbbiak által az ítéleti illeték lerovása tekintetéből követendő czélszerübb eljárás hozatik javaslatba. Az ítélettől járó állandó bélyegilleték mérve az 1. §-ra vonatkozólag fent előadott oknál fogva szintén változatlanul fentartatni javasoltatik. Az állami jövedelem biztosítása czéljából javasoltatik, hogy az illetéklerovás teljesítésétől tétessék függővé a birói határozat hozatala. A 8. §. rendeletei szoros kapcsolatban vannak a törvényjavaslat 2. §-ban foglalt elvi határozmánynyal. Az abban felvett megjegyzést, hogy a nem létező okiratot pótló ítélettel a jogügylet czimén fizetendő illeték csekélyebb nem lehet azon bélyegilletéknél, mely az ítéletre, mint olyanra a 7. §. szerint szükséges, indokolja azon körülmény, hogy mindazon esetekben, midőn a per tárgyául szolgált jogügyletről okirat nem állíttatott ki, s a biróság ítélete tekintendő az illeték alá eső okiratnak, csupán az ügylet értékének megfelelő fokozatos illeték rovandó le, az pedig a pertárgy értékéhez mérve némely esetekben csekélyebb lenne, mint az ítéleti állandó bélyeg; minélfogva szükséges annak meghatározása, hogy ily esetekben az ítéletre megszabott állandó illeték lerovásának van helye. A 9. §-ban az ítéleti illeték lerovási módja részletesen meg van határozva. KBPVH. IROMÁNY. 1872/75 XVI. 22
