Képviselőházi irományok, 1872. XIII. kötet • 622-648. sz.

Irományszámok - 1872-648. A IX-es albizottság jelentése a 21-es bizottsághoz

648. SZÁM. 189 séges végrészlet nem hagyható ki. A további évekre felvett összeg azonban megtakarí­tandó lenne. A Vajda-Hunyadi vár helyreállítására felvett . . . ... . 30.000 „ mint a képviselőház határozata folytán még egy izben szükséges végrészlet 1875-re nem tagadható meg, a jövő években azonban a költségvetésbe nem lesz felvehető. A vasúti Mmatbistositási összegek 1875-re . 12,600.000 „• 1876-ra . . . . . . . .,. . . . .11,200.000 „ 1877-re ....... . . . ... .9,800.000 „ A kamatbiztositási összegek ezen előirányzata a ministerium azon nézetén alapszik, hogy a vasutak forgalma évről évre' 10%-kal emelkedvén, az évi tiszta jövedelem is ezen irányban fog növe­kedni, és igy az állami kamatbiztositás összege előreláthatólag ez arányban száll. — Azon nagy ter­het, melylyel a vasúti kamatbiztositás államháztartásunkra évenkint nehezedik, kormányzati vagy tör­vényhozási intézkedések által csak két utón lehet kisebbé tenni: az egyike a tariffa kérdés szabályozása ; a másik a vasút üzleti kiadásainak megfelelő leszállítása. A bizottság át van hatva azon meggyőződéstől, hogy a vasúti tariffa-kérdést, felfogva azt egész közgazdasági fontosságában, nemcsak a kormányzat terén kell éber figyelemmel kisérni és tüze­tes intézkedés tárgyává tenni; de szükséges lesz a főbb irányelveknek törvényhozási megállapítása -is. Ezen kérdés tehát minden körülmény gondos tekintetbevétele mellett minden tényező mérle­gelésével kimerítő, annak egész horderejét felölelő tanulmány tárgyává teendő és ennek alapján oldandó meg ugy, hogy a jelenleg fennálló aránytalanságok kiegyenlítessenek, a nemzetgazdasági tekintetek a kereskedelem és a forgalom érdekei egyfelől megóvassanak, de ezek másfelől az államkincstár pénz­ügyi tekintetével is lehetőleg összhangzásba hozassanak. A vasúti tariffa-kérdésnek czélszerü és teljes megoldása azonban, valamint a vaspályák üz­leti költségeinek leszállítása általában czélszerüen és eredménynyel alig történhetik meg a nélkül, hogy egy másik összes forgalmi és közlekedési visonyaink szempontjából nagy horderejű kérdés is meg ne oldassák. Ezen fontos kérdés a kisebb pályák kezelésének és üzletének összeolvasztása — ennek alapján a vasúti vonaloknak helyesebb és czélszerübb csoportosítása és általában a vasúthálózatnak üzleti tekin­tetben néhány nagyobb vonalokká összesítése. Az albizottság felhívta a ministeriumot, hogy addig is, mig ez megtörténhetnék és a nem­zetgazdasági érdekek szempontjából is megengedett általános tariffa szabályozása történhetnék, egyes társulatok árszabályzata a forgalom érdekeinek megóvása mellett nem lenne-e emelhető ? A ministeriumtól nyert kimutatások és előterjesztések szerint az észak-keleti és az első er­délyi vasúti társulatoknál, mint olyanoknál, melyeknek tariffája legalacsonyabb, eszközölhető egy bizo­nyos árszabály-emelés, a melynek eredménye az 1872-iki forgalmi alapokon 769.000 frt jövedelmi "öbbletet tesz ki. Az albizottság, tekintve egyfelől a forgalom természetét, másfelől a törvényes viszonyt, mely ezen vasutak és az állam között fennáll, nem megy maga részéről azon nagynak épen nem nevez­hető eredménynél tovább, melyet a minister, mint a tariffa-emelés által most már elérhetőt jelel ki: megjegyzi egyébiránt, hogy az ily módon elért eredmény jó évek hatása alatt s a forgalom remélhető alapján 1876- és 1877-re már tetemesen nagyobb összeget fog képviselni. Miután azonban az albizottság meggyőződése szerint, a mint azt fentebb érintette, gyökeres orvoslás csak ugy lesz létesíthető, ha a szerzett s némely ujabban megnyílt vonalokra nézve ezután szer­zendő tapasztalások alapján a tariffa-kérdés teljes egészében oldatik meg, a mi ismét csak azon eset-

Next

/
Thumbnails
Contents