Képviselőházi irományok, 1872. XIII. kötet • 622-648. sz.

Irományszámok - 1872-642. Törvényjavaslat, a fizetési meghagyásokról

148 642. SZÁM. addig élhet az adós a számára törvényileg engedett jogvédelem előnyével, mig az a b Íróság által végrehajthatónak ki nem mondatik, tehát mig föltétlenné nem válik. Ennek különben azon fontos gyakorlati haszna is van, hogy mind a hitelező a végrehajtási kérelemmel, mind az adós az elle nmondással lehetőleg siet, s igy mindkettő a jogviszály mielőbbi befejezésére törekszik. A hitelező különösen azért értesitendő az érvényes ellenmondásról, hogy a 15. §-ban körülirt jogát lehető gyorsan érvényesithesse. 13. §. Az ellenmondási határidő elmulasztása a peres eljárásban kiszabott egyéb határi dők elmulasztásával lényegileg egy tekintet alá esik. Ezért, ha vétlen a mulasztás: az ellen az igazolást ép agy meg kell engedni, mint a rendes perekben. Kérdés, hogy az igazolás határideje minő időponttól számittassék. Az 1868. LIV. törvényczikk 307. §-a azon naptól rendeli számittatni, a melyen az elmulasztott jogcselekmény teljesitendő lett volna. Ez nyilván hibás intézkedés, a mennyiben az akadály több ideig tarthat, mint a mennyi idő alatt az ezen naptól számitott igazolási határidő lejár. Ezért a javaslat az időpontot az akadály megszűntétől számitja. Másik nem lényegtelen kérdés az, vájjon a mulasztás vétlensége csak azon akadályra terjesztessék-e ki, mely a meghagyás kézbesitését követő 15 nap alatt állott elő, vagy arra is, mely ezen 15 nap letelte után, de mégis előbb következett be, mint mielőtt a hitelező végrehajtásért folyamodott. A javaslatban foglalt intézkedés azért látszott czélszerübbnek, mert ellenkező esetben a meghagyás, illetőleg az egész eljárás biztossága felette meggyöngittetnék. A perrendtartás szerint sommás perekben a kereset érdeme az igazolással együtt tárgyalandó s döntendő el. Nem egy ok harczol a mellett, hogy e rendelkezés ide is bevétessék. Azonban a meghagyási eljárás s a rendes peres eljárás közti különbség figyelembevételével egyelőre s addig, mig e peres intézmény nálunk is gyökeret verhet, czélszerübb az igazolási tárgyalást csakis a mulasztás okának megvitatására szorítani. 14. i Hogy a meghagyás joghatályának akkor is el kell enyészni, ha alperes a követelésnek csak részben mond ellent: erre ugyanazon indokok forognak fenn, melyek föntebb a 7. §-nál tüzetesen felhozattak. Az e §. második pontjában foglalt intézkedés a 7. §. második pontjában foglalt intézkedésen s ennek indokain alapszik. 15. §. Ha az ellenmondás érvényes: a további eljárás két utón folytatható. Egyik az, ha a feleknek fenhagyatik a rendes per útja, s a másik az, ha a bíróság hivatalból idézi a feleket tárgyalásra. Ez utóbbi eszme Németországban hosszas és komoly viták tárgyává tétetett, sőt némi kísérlet is történt alkalmazásba vételével. Ellenében azonban nem egy gyakorlati nehézség merült fel. Elvégre, miután a meghagyási eljárás olyan követelésekre is kiterjesztetett, melyeknek eldöntésére csak az országos és kereskedelmi törvényszékek voltak illetékesek: lehetetlennek mutatkozott a hivatalból való idézés s ugyanazért annak eszméje egészen elejtetett. A jelen törvényjavaslat szerint ez utóbbi nehézség ugyan elő nem állhat, mert a járásbíróság csak olyan követelésekben adhat ki fizetési meghagyást, melyekben a rendes eljárás szerint is illetékesen dönthet; mindamellett minden indok arra utal, hogy olyan ügyfelek között, kik önképvise-