Képviselőházi irományok, 1872. XII. kötet • 574-621. sz.

Irományszámok - 1872-588. Törvényjavaslat, a vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről és kártéritési kötelezettségről

588. SZÁM. 59 Ingó dolgokon történt kár a szerint állapittatik meg, a milyen nagy a dolgok értékapadása és ez többnyire határozott összegben kimutatható. De nem lehet kényesebb feladat, mint az ember életének vagy a testi sértés nagyságának értékét határozott összegben megállapítani. Az emberi életben nyilvánuló sajátszerűségek, melyek ennek az egyéniség jellegét kölcsönzik, itt a legnagyobb mérvben tűnnek fel. Az életkor, a testalkat, a foglalkozás és a keresetág ezen kártalanitási igényekkel tekintetbe veendők, de csak valamelyikét a kárpótlás megállapításánál, mint kizárólag irányadó mozzanatot, határozottan felállitani, mivel ez egyoldalúságot és igy igazságtalanságot szülne, szintén lehetetlen. Nincs e tekintetben oly mozzanat, mely ily esetben általános zsinórmértékül vehető lenne. Itt csak a birói belátás a fenforgó körülmények gondos figyelembevétele mellett, a fenforgó viszonyok alapján határozhatja meg a kár összegét. Az ujabbi időben nálunk nagyobb mérvű fejlődésnek induló személyforgalom szükségessé teszi ennélfogva ily törvény hozatalát. Ezen előbb emiitett szempontok voltak mérvadók a vaspályákban leggazdagabb államokban ily természetű kártalanitási törvények hozatalánál. Igy keletkezett a vasutak hazájában Angliában a 9. és 10. biktoria cap. 93-ik törvény, vagyis az ismeretes Lord Campbell-féle statute, mely a tárgyban több államoknak mintául szolgált. Ezen elvek voltak mérvadók az Ausztriában 1869. évi márczius 5-én kihirdetett törvény hozatalánál. Ezekre az egész Németországra kötelező erővel biró 1871. június 7-én szentesitett törvény alkotásánál épen ugy volt figyelem, mint a jelen törvényjavaslat szerkesztésénél. A mint ezekből látható, a jelen törvényjavaslat gyakorlati iránya leginkább az által van kijelölve, hogy nem uj, eddig ismeretlen alapelveket akar törvényeink közé felvenni, hanem czélja az általános kártalanitási elv sikeres alkalmazását, a vaspályák sajátszerű viszonyai mellett a külföldi törvényhozásnak e téren tett tapasztalatai alapján a jog és méltányosság fogalmainak megfelelőleg biztosítani. Részletes indokolás. i- §• Ezen szakaszban a kártalanítás általános természete állapittatik meg. A vaspálya-vállalat mindazon sérülésért vagy halálesetért tartozik kárpótlással, mely üzeme által okoztatott. Az ezen törvényben megállapított felelősség csak magánjogi természetű. Mert azon esetben, ha a vasúti társaság személyzetét ilyen szerencsétlenség alkalmával mulasztás vagy gondatlanság terheli, vagy büntetendő cselekmény a baleset okozója, akkor ennek beszámítása nem ezen törvény értelmében, hanem a büntető törvény alapján történik. A kárt a vállalat még ezen utóbbi esetben is köteles megtéríteni, és nem mentheti magát hivatalnoka vétkességével, mivel érte, mint megbízottjáért, felelős. Vasúti szerencsétlenség esetében ezen §. második bekezdése szerint, mindig azon vélelem áll, hogy a kárt a vállalat hibája okozta. Azért a kártalanítás kötelezettsége alól csak ugy szabadulhat, ha bebizonyítja, hogy vagy elhárithatlan esemény, vagy harmadik, tőle nem függő személy, vagy a sértett maga okozta a szerencsétlenséget. 8*