Képviselőházi irományok, 1872. XII. kötet • 574-621. sz.
Irományszámok - 1872-611. Jelentése a képviselőház jogügyi bizottságának az ügyvédi rendtartás tárgyában beadott 289. számu törvényjavaslat tárgyalásáról
286 611. SZÁM. a 38-ik §. a kamarára bizza, hogy az ügyvéd elhalása esetében a nála lévő iratok és értékek biztosításáról intézkedjék s gondnokát nevezzen; az 57-ik §. szerint a kamara választmánya állapítja meg az ügyvéd jutalomdiját, ha ez iránt felével meg nem egyezhet; a 74-ik §. szerint a kamara választmánya mint fegyelmi bíróság az ügyvédet 500 forintig terjedhető pénzbirságra ítélheti, állásától felfüggesztheti s el is mozdíthatja; a 78-ik §. fegyelmi ügyekben a vádolás jogát az ügyvédi karra ruházza, s vádlóul a kamara ügyészét jelöli ki; a 83-ik és 84-ik §-ok szerint a vizsgálatot fegyelmi ügyekben a kamara egyik tagja teljesiti, ki a vádlott ügyvéd könyveit és iratait átkutathatja s le is zárolhatja; a 87-ik és 88-ik §-ok feljogosítják a kamarát, mint fegyelmi biróságot, hogy tanukul és szakértőkül nem. ügyvédeket is pénzbírság terhe alatt idézhessen maga elé; a 91-ik §. szerint a tanukat és szakértőket a kamara elnöke esketi meg; a 97. §. megengedi, hogy a kamara választmánya az ügyvéd ellen kellő alap nélkül p anaszkodó felet a költségekben, sőt 300 forintig terjedő pénzbirságban is elmarasztalja; a 109-ik §. szerint a kamara választmánya az ügyvédjelöltek gyakorlati idejét meghosszabbíthatja, sőt őket a lajstromból ki is törölheti s ekként az ügyvédi pályáról végleg kizárhatja. Nem helyeselhetem magát az alapelvet, nem a kiindulási pontot, mely főczélul az ügyvédi kar tekintélyét tűzi ki, s e czélból az ügyvédeket és ügyvédjelölteket a hasonkereset módot folytató versenytársak visszaélésekre vezethető gyámkodásának vetve alá, a szellemi ipar terén a kézműipar köréből már minden csiviliált államban kiküszöbölt czéhrendszert alapítaná meg, s mely nézetem szerint, a helyett, hogy a tőle várt üdvös eredményekre vezetne, ugy állami igazgatásunknak, mint az egyes honpolgárok érdekeinek s az egyes ügyvédek függetlenségének ártalmára lehetne. A társulás, az egyesületek tevékenységének üdvös hatása az eszmék fejlesztésére, a tagok szellemi és szakbeli haladásának előmozdítására minden kétségen felül áll. De ezen üdvös hatás az egyesületi jog természeténél fogva csak akkor fejlődik ki, ha a társulás önkénytes s nem kényszerű, — s a polgári szabadságnak kétes jogosultságu megszorítása lenne bizonyos egyenlő foglalkozású honpolgárokat egyletek alakítására s e czimen sokakra nézve terhes költségek viselésére kényszeríteni. Még kevésbé lenne azonban helyes hazánk alkotmányrendszere s kormányzati viszonyai mellett a honpolgárok valamely osztályából alakított ily egyleteket hatósági jogkörrel felruházni, az egyenlő foglalkozású s keresetmódu egyének feletti felügyeletet s bíráskodást a hasonfoglalkozásu érdeklettek kezébe tenni le. Meggyőződésem egyrészt, hogy összes közigazgatásunk nehézkessége s költségessége főleg a hatóságok nagy számából, az igazgatás egjes ágazatainak túlságos részletezéséből s elválasztásából ered, s hogy a különféle szakhatóságok összeolvasztására, az igazgatás lehető egységesítésére, nem pedig ismét ujabb hatóságok létrehozására kell törekednünk, — másrészt, hogy csak a teljes s a közigazgatás minden ágát felölelő önkormányzati rendszer adhat életrevalóságot s szilárd alapot parlamentalis kormányformánknak . A honpolgároknak foglalkozásuk szerint külön jogkörrel bíró testületekre osztása azonban nemcsak ellentéte a helyesen értelmezett democratiának, de az önkormányzatnak sem válik javára. Minden testületi szellem bizonyos kizárólagosságot,. más állampolgárok irányában elzárkozottságot szül, s a testület tagjai köztevékenységük körét kasztjokon belől találván fel, elvonja a legjobb erőket az általános önkormányzattói; — nem is tekintve azon túlzott követeléseket, melyeket egy solidaritásban álló befolyásos osztály az állam s a többi polgárok irányában érvényesíthetne. Elismerem, hogy az ügyvédekre bizott kiváltságos foglalkozás s azon fontos szerep, melyet
