Képviselőházi irományok, 1872. XII. kötet • 574-621. sz.

Irományszámok - 1872-611. Jelentése a képviselőház jogügyi bizottságának az ügyvédi rendtartás tárgyában beadott 289. számu törvényjavaslat tárgyalásáról

611. SZÁM. 285 Kétségtelen, hogy azon fontos szerep, melyet az ügyvéd a honpolgárok jogainak védelme által az igazság-szolgáltatásban elfoglal, szükségessé teszi, hogy az ügyvédség gyakorlása a kellő elméleti és gyakorlati képzettség megszerzésétől s kimutatásától tétessék függővé, — valamint tagadhatlan az is, hogy jogviszonyaink és anyagunk tágult körével szemben, az eddig fenálló gyakorlat a kellő képzettség biztositékául nem elegendő. De nem lehet az államnak sem jogában, sem érdekében az ügyvédi pályára készülőktől magasabb elméleti képzettséget, több idő és költség reáforditását követeim, mint a mennyi az ügyvédség kellő gyakorlásához valóban szükséges. Szükségesnek tartom továbbá, hogy ügyvédtől és bírótól egyenlő qualificatio kivántassék, s nem vélném czélszerünek, ha az ügyvédség gyakorlása a birákénál magasabb képzettséghez köttetnék, mert ez a birák tekintélyének csorbulására vezetne, s függetlenségüknek sem válnék hasznára, mert a biró függetlenségét lényegesen emeli, ha hivatalát megélhetésének veszélyeztetése nélkül bármikor leteheti s a képzettségének egyenlően megfelelő ügyvédi pályával cserélheti fel. A jogélet fokozott igényeinek megfelelt elméleti képzettség biztosítására az egyetemi s jogakadémia tanfolyamok éveinek s a leteendő elméleti vizsgáknak egyenlővé tételét, az előadások látogatásának, s a vizsgáknak szigorítását vélem szükségesnek s czélravezetőnek. De nem látom szükségét annak, hogy az ügyvédség a csupán tudományos rangfokozatot képező, de a gyakorlati jogéletre nézve vajmi csekély értékkel biró jogtudori czim elnyerésétől tétessék függővé. Úgyszintén tulszigorunak találom a joggyakorlatban töltendő időnek négy évre való megszabását is, s e részben három évet a fokozott igényekhez képest is elegendőnek vélek. Az ügyvédi vizsga letehetését feltételező kellékekre vonatkozólag tehát: a) A jogtudorság elnyerését kihagy a ndónak : b) a joggyakorlat idejét az utolsó elméleti vizsga letételétől számítandó három évre szabandónak véleményezem. II. A törvényjavaslat egyik alapeszméje, hogy az ügyvédi kar tekintélyének s érdekeinek megóvása végett az ügyvédek kamarák alakítására köteleztessenek, s hogy az ügyvédek és ügyvédjelöltek feletti felügyeletet és fegyelmi bíráskodást első sorban az ügyvédi kamarák gyakorolják. Ebből kifolyólag az 1. §. az ügyvédség gyakorlását a kamara lajstromába való felvételtől teszi függővé; a 3-ik és 7-ik §-ok feljogosítják a kamarát bizonyos esetekben a felvétel megtagadására; a 8-ik §. kimondja, hogy az ügyvéd, ha lakhelyét máshova akarja átteni, ezt a kamarának bejelenteni s az uj lakhelyén illetékes kamaránál felvétel végett újra folyamodni tartozik; a 11-ik és 12-ik §-ok szerint az ügyvédjelöltek is kötelesek magukat a kamara lajstromába bejegyeztetni, s ha gyakorlatok helyét változtatják, a kamarának jelenteni; a 13-ik §. szerint a jelöltek viseletéről a kamarának félévenkint jelentés teendő; a 14-ik §. szerint a joggyakorlat betöltéséről a kamara ad bizonyítványt; a 24-ik és 27-ik §-ok a kamara hatáskörébe utalják: az ügyvédi kar tekintélyének megóvását, az ügyvédi kötelességek teljesítésének ellenőrzését, a fegyelmi hatóság gyakorlását ügyvédek és jelöltek felett, vagyontalan felek részére képviselő kirendelését, a véleményadást az ügyvéd jutalomdija iránt, s erre nézve az egyeztetést az ügyvéd és ügyfele között; a 29-ik §. kimondja, hogy a kamara költségeinek fedezésére évi illetményt vethet ki tagjaira;