Képviselőházi irományok, 1872. XII. kötet • 574-621. sz.
Irományszámok - 1872-590. Bánya-törvényjavaslat
130 590. SZÁM. Ezen intézkedés a bányatulajdont biztositja és távol tartja a zavarokat, melyek kikerülhetlenek, ha több vállalkozó ugyanazon telekben működik. Feljogosítja továbbá a törvény a bányatelkest mind annak létesítésére, a mi nélkül a bányamivelet vagy van, vagy tsak fokozott akadályok mellett volna folytatható. Ezen jogok ellenében ugy a zártkörű kutatmányos mint a bányatelkes jogosítványaik fentartására kötelesek a törvényben kiszabott munkamennyiséget folytonosan teljesíteni, (ha csak a bányahatóságtól fontos okok alapján szünetelést nem nyernek) és a törvény alapján kiadandó bányahatósági rendeleteknek eleget tenni. VÍI. FEJEZET. A bányavállalkozó és földtulajdonos között létező jogviszonyokról általában, különösen a bányászat szükségleteihez kivántató föld- és vizszerzésről és a károk megtérítéséről. Midőn a törvény a közszükséglet tekintetéből bizonyos ásványokat a földtulajdonos rendelkezése alól kiveszi, s azokat az állam, illetőleg a honpolgárok összeségének használatára oly feltétel alatt tartja fen, hogy azokat mindenki a közszükséglet fedezésére nyerhesse, szükséges arról is gondos kodni, hogy a földtulajdonos ily ásványok kiaknázását földtulajdoni czim alatt a közérdek sértésével meg ne akadályozhassa. Az e czélból a jelen törvénytervezetbe felvett szabályok a következő főelveken alapulnak: 1. a földtulajdonos köteles a tulajdonához tartozó, a bányamüvelés üzletére szükséges felszíni tért teljes kárpótlás mellett használat végett átengedni; de 2. a bányavállalkozó a földtulajdonost a bányaipar szükségletei fedezése tekintetéből a földszinti térnek csak használat végetti átengedésére, de nem a tulajdonjog átadására kényszeritheti, mig másrészről a földtulajdonos jogosan követelheti, hogy ha valamely felszíni térnek használata hosszabb időre vonatik el tőle, vagy előre látható, hogy az ilyen terület a bányamivelés által olykép változta tik meg, hogy a földtulajdonos annak hasznát többé nem vehetné, a bányavállalkozó azon terület végleges megszerzésére köteleztessék; 3. a vízesések átengedésénél még a vizrendőri vagy nemzetgazdászati fontosabb tekintetek is mérvadók; 4. a kárpótlás és a kártalanítási eljárásra nézve az 1868. évi LV. törvényczikk 5., 6. és 9. fejezetében foglalt elvek követendők. VIII. FEJEZET. A bányászat és a nyilvános közlekedési eszközök közti viszonyokról. A nyilvános közlekedési eszközök a közérdekeknek szolgálván, szükséges intézkedni, hogy más bár szinte közérdekeknek szolgáló vállalatok által az elkerülhetlen szükségen kívül megszorítást ne szenvedjenek. Az e czélból a törvény tervezetbe felvett szabályok nagyobbrészt ugyan azok, melyek már eddig is rendeleti utón hatályba hozattak. Ezeknél az alapelv azon nézet, miszerint a bányavállalatra jogosítványt adó állam, oly esetekben, midőn a bányaüzlet más közvállalatok vagy intézetek üzlete által megszorítást szenved, jogosan nem kötelezhető arra, hogy a bányavállalkozót még azért is kártalanítsa, a mit tőle ingyen nyert.
