Képviselőházi irományok, 1872. XII. kötet • 574-621. sz.
Irományszámok - 1872-590. Bánya-törvényjavaslat
590. SZÁM. 131 Tekintetbe vétetett e helyütt továbbá az is, hogy a bányavállalkozó, ha művelete folytán a közlekedési intézetnek kárt okozna és azért kártalanításra szoríttatnék, oly teher alá kerülne, mely legtöbb esetben nagyobb lenne mint azon nyereség, melyet a közlekedési intézet vonala alatt kiaknázott ásványból húzott volna. Az állam tehát, midőn a bányaművelést a közlekedési intézetek érdekében megszorítja, a mellett, hogy a közlekedés félbeszakítását megelőzi, a bányavállalkozót a kártalanítás terhétől menti meg. Kártalanításra a bányavállalkozó a közlekedési intézetek irányában csak akkor tarthat igényt,. ha ő az utóbbiak kedvéért vagy rendkívüli kiadásokra kényszeríttetnék, vagy valami rendkívüli költségekkel összekötve volt müveinek használatától elzáratnék, vagy bányamiveletétől közgazdászati tekintetből végkép eltiltatnék. IX. FEJEZET. A közös bányamüvelésről, különösen a bányatársulatokról. A bányabirtok egyes vagy jogi személynek tulajdona lehet, de a jelen törvénytervezet azt rendeli, hogy maga a bányabirtok csak egy osztatlan birtoktestet képezzen, mely csak egészben és csak maga a vállalat számára jelzálogokkal terhelhető meg. Megszűnnie kell tehát annak a régebb időtől máig szokásba jött, de már a jelenleg érvényben álló bányatörvény által megszüntetett viszonynak, mely szerint valamely bányabirtokban résztvett társak részleteikkel a bányakönyvbe bekebelezve és jogosítva voltak, részleteiket magánadósságaik biztosítására, a vállalat hitelének legnagyobb csorbításával jelzálogilag külön is megterhelni. Ennélfogva, ha valamely bányatulajdonnak egynél több részesei vannak, ezek kötelesek jogi személyt alkotni, és az ez iránti alapszabályokat a bányahatóságnak bemutatni. Ha azt nem tennék, kötelesek „bányatársulatot" képezni, t. i. oly nemét az assotiatiónak, mely mellett a bányarészes nem bizonyos előre meghatározott tőkével lép a társulatba, hanem azt a kötelezettséget vállalja magára, hogy a felmerülő költségeket részvényei arányában mindenkor fizeti; e kötelezettség teljesítéséért azonban csak társulati vagyonával kezeskedik. Ezen neme a társulásnak az ős bányakerületekben régóta honos, azért ennek benső viszonyait törvény által kellett rendezni, mi a jelen törvénytervezetben a modern társaságoknál gyakorlatba ment eszmék alkalmazása mellett meg is történt. Az elfogadott szabályok között kettő különös megemlítést kíván, az első a részvények szétdarabolásának korlátozása, a másik a felmerülő költségek (pótfizetések) behajtása. A korlátozás, mely a részvények eldarabolására nézve történt, nemcsak a részletek legnagyobb számának meghatározására, hanem arra is vonatkozik, hogy az eldarabolásánál csak a decimalrendszer alkalmazható. Mind a kettőnek azért kellett történni, mert a tapasztalás mutatta, hogy a korlátlan eldarabolás a pótfizetések kivetését, valamint a nyeresség felosztását majdnem lehetetlenné tették. A pótfizetések gyors behajtásától függ a vállalatnak fentartása, s azért e czélból a leggyorsabb eljárás lett elfogadva, mely ellen annál kevésbé lehet kifogás, mivel csak akkor alkalmazandó, ha a pótfizetés összege ellen kétely nincsen, és a bányarészleteket jelzálog nem terheli; azonkívül a bányatársnak fentartatik, hogy az elvont bányarészeket 30 nap alatt a pótfizetés és költségek lefizetése mellett visszaválthassa. • 17*
