Képviselőházi irományok, 1872. XII. kötet • 574-621. sz.
Irományszámok - 1872-590. Bánya-törvényjavaslat
128 590. SZÁM. Hogy a bányahatóság ily okmányt kiszolgáltathasson, szükséges, hogy a felkérvényben előadott körülmények valódiságáról, valamint arról is magának szerezzen meggyőződést, hogy másnak korábban szerzett jogai ezáltal csorbát nem szenvednek. Ezt helyi szemle által teszi. Ha ez alkalommal magánjogi ellenvetések történnek, a felek a törvény útjára utasitandók és a birói eldöntés megtörténtéig a bányahatósági eljárás felfüggesztendő. A bányahatósági adományozásnál főelvül tűzetik ki, hogy minden bányamivelés csak előre kiszabott határok között történjék. Az ily határokkal körülvett térek bányatelkeknek neveztetnek. A bányatelkek határai rendszerint vizirányos vonalokkal jelöltetnek ki; ezen vonaloknak megfelelő függőleges sikok a bányatelket a végtelen mélységig zárják el. Az ily módon kiszabott bányatelkek siktelkeknek neveztetnek, és csak ilyenek tekinthetők alkalmasoknak arra, hogy a bányatelek határai iránt kétség ne támadhasson. Azért ily siktelkek mindenütt alkalmazandók, hol régiebb szerzett jogok ennek útjában nem állanak. Egyes bányakerületekben ugyanis régi idők óta különféle bányatelkek jöttek alkalmazásba,, melyek a siktelkek használatát jogsértés nélkül meg nem engedik. — Ezen különféle bányatelkek az osztrák általános bányatörvény mellett rendeleti utón lettek szabályozva. Miután azonban alkotmányos elvekkel meg nem egyezhető, hogy a törvénytőli eltérések törvényen kivüli utón engedtessenek meg, az eddig divatozott eltérések a bányatörvény tervezetébe felvétettek, és az illető bányabirtokosok hozzájárulása mellett akkép szabályoztattak, hogy az azok iránt felmerült kételyek lehetőleg elhárittassanak. A siktelkek méreteire nézve azok minimuma nem lett meghatározva, hogy kiki tehetsége szerint annyi tért kérhessen ki magának, mennyit elégnek tart. — A siktelkek maximuma ellenben, vagyis azon tér, melynél nagyobbat egy lelményre igénybe venni nem lehet, akkép határoztatott meg, hogy az illető vállalkozó abból befektetéseinek törlesztését alaposan reményelhesse. — A közönséges ásványtelepekre nézve megközelítőleg megtartatott az osztrák általános bányatörvényben 50.176 Q öllel kiszabott tér, melynek 200-000 Q méter közel megfelel. — A felsőbb rétegekben előforduló és a mélységbe le nem ható ásványtelepülésekre nézve szükségesnek látszott a tért tágítani s azért a fennebb emiitett méretek kétszereztettek. — A kőszénre nézve miután a kőszéntelepek rendesen kevés lejtősséggel terjednek és az azokra való bányaüzlet nagyobb befektetéseket szokott igénybe venni,, szükségesnek látszott az adományozható tért kétszer annyira megállapítani, mint azt az osztrák bányatörvény 100-352 D öllel engedte, és ennek alapján a kőszénre adományozható legnagyobb siktelek 800-000 D méterrel lett meghatározva. A siktelkek alakjára nézve az adományt kérőnek szabad választási joga csak abban szenvedett korlátozást, hogy a határvonalok egyenesek legyenek, és hogy két-két határpontok közt bizonyos legnagyobb távolság legyen meghatározva. — Ezen meghatározás olykép történt, hogy ha a siktelek egyenszöget képezne, ennek hossza ne legyen nagyobb mint az ötszörös szélesség. — Ily meghatározás azért szükséges, nehogy idomtalanul kihúzott telkek fektetése által visszaélések történjenek. Az által, hogy sem a siktelek minimuma, sem bizonyos alakja nem lett meghatározva, — megszűnt a szükség a határközegekről külön intézkedést tenni. A bányatulajdon biztosítása czéljából oly intézkedés is vétetett fel a törvénybe, hogy az adományozási határozat az okmány kiadása előtt három hóval a hivatalos hírlapban közzététessék. — Ha ezen időben kifogás nem tétetik az adományozás ellen, ez tovább semmi czim alatt meg nem támadható.
