Képviselőházi irományok, 1872. XII. kötet • 574-621. sz.
Irományszámok - 1872-590. Bánya-törvényjavaslat
126 590. SZÁM. És ha e szerint a kőszénnek szabaddá tétele ellen jogi szempontból csak igen kétes érveléssel lehetne élni; e lépés nemzetgazdasági fontossága és haszna kétségtelen, mert a kőszén azon ásvány, mely honunkban az ipar és közlekedés leghatalmasabb tényezője, illetőleg a nagy ipar folytonos fejlődhetésének oly alapfeltétele, hogy annak szabad felkeresését és használatát kivált munkás kezek hiányában szenvedő hazánkban a földtulajdonos beleegyezésének, tehát önkényének járma alól minden áron fel kellé szabadítani. S még e törvényes intézkedés hasznát az egész ország fogja érezni, maga az illető földtulajdonosnak egyátaljában, de különösen az átmeneti intézkedésekben részére kikötött egy évi határidő alatt elegendő módja és alkalma lesz magának, a bányatörvény szabványainak megtartása mellett, a földbirtokán létező kőszénre minden más idegen előtt az elsőbbséget biztositani, a mit ha tenni nem birna vagy nem akarna, nem lesz oka panaszra, ha ily elkerülhetlen szükséges ásvány a közönség: érdekében mások által feltáratik és közhaszonra fordittatik. Az előre bocsátottakból világos, hogy a bányatörvény különös feladata más nem lehet, mint a földbirtok tartozékát nem képező ásványok szabad használatát szabályozó, tehát e használat feltételeit meghatározni, és az ide vágó jogviszonyokat rendezni. A főelvek, melyekből a bányatörvényjavaslat e tekintetben kiindult, a következők: 1. az állam kizáró joga ezentúl csak a sóra, a sóoldatokra és a sótelepekben előforduló sófajokra szorítkozik, ezek tehát szoros értelemben a fentartott ásványok, melyek iránt külön rendelkezik; a többi az állam rendelkezése alatt álló ásványok szabad ásványoknak neveztetnek, és csak ezekre vonatkoznak a jelen törvény szabályai, 2. a szabad ásványokat egyszerű bejelentés mellett felkeresni mindenkinek szabad, ki erre a törvényszabta képességgel bir, 3. az állam védi az első feltalálót és biztosítja számára a feltalált ásványok tulajdonát, 4. az állam elhárítja az akadályokat, melyek az ásványok felkeresésében vagy a bányatulajdon használatában a földbirtokos részéről gördittethetnének, 5. az állam határozza meg a feltételeket, melyeket a bányatulajdonosnak teljesíteni kell, hogy bányatulajdonának használata az állam czéljainak is megfeleljen, 6. az állam szabályozza a bányamüvelés viszonyait, a mennyiben ezekre nézve a köztörvénytől eltérő intézkedések szükségesekké válnak. A személyes képességre nézve az ipartörvény szolgál alapul azon egyedüli kivétellel, hogy a bányajogositványok kiadásával megbízott hivatalnokok az érdekeltség mellőzése czéljából némi megszorítás alá esnek. II. FEJEZET. A kutatásról. A szabad ásványok felkeresése — vagyis a kutatás — a bányahatóságnál teendő bejelentés mellett történik, mivel egyrészt a kutatási munka a bányahatóság bányarendőri felügyelete alatt áll, másrészt a kutató a földbirtokos irányában a bányahatósági oltalmat veheti igénybe. Ha a kutató kizárólagos tért (zárt tutatmányt) kivan, ezt külön bejelenteni köteles. Ily kizárólagos terek azért szükségesek, hogy a kutató jövője biztosítva legyen, és költségei és fáradozásai
