Képviselőházi irományok, 1872. XII. kötet • 574-621. sz.

Irományszámok - 1872-574. A képviselőház tanügyi bizottságának jelentése „a középtanodai oktatásról” szóló törvényjavaslat tárgyában

6 574. SZÁM. tanítása által eszközlött nyelvtani és történeti képzésnek kell az oktatás központjául szolgálni, mely körül csoportositandók a többi ismeretek is: ennélfogva a bizottság a latin nyelv mellett a görög nyelv és irodalom tanítását is kötelezőleg kívánja törvényben kimondatni. Egy szóval, a görög nyelv és irodalom tanítása a gymnasiumi nevelés és oktatás alapeszméjéből folyik, s annak igen lényeges részét képezi, ugy, hogy e nélkül vagy fel kell adni a gymnasimot s helyette a reáliskolát (akár valamely uj alapon szervezett középtanodát) fogadni el az egyetemre előkészítőül, vagy pedig csupán a latin nyelv segélyével csonka s egy nagy hiányban szenvedő tanrendszerrel tökéletlen gymnasiumot alkotunk. A bizottság jól látja és megfontolta mindazon nehézségeket, melyekkel a görög nyelv és irodalom tanítása hazánkban jár, (p. o. a jó tanerők elégtelenségét, s azt, hogy nálunk különben is több nyelvet kell tanítanunk, mint p. o. Német- és Angolországban) de azon meggyőződésben van, hogy a hazai műveltségre nagyobb koczkáztatás sőt kár volna ifjúságunkat a görög nyelvben s irodalomban nem képezni, mint e nehézségekkel megküzdeni. Ezen állításaink s meggyőződésünk indokolásául legyen szabad legalább a következőket röviden felemlítenünk. 1. Nemcsak nálunk, de p. o. Németországban is általánosnak mondható azon tapasztalás, hogy ugy az egyetemeken, mint a műegyetemeken a tudományos előadások felfogására s a tudományos gondolkodásra rendszerint képesittettebbek a gymnasiumok növendékei, mint a reáliskolákéi, holott p. o. Németországban az első osztályú reáliskolákban ugyancsak 8 évi tanfolyammal latint is tanítanak, mint a gymnasiumban. A gymnasiumnak a reáliskola felett még eddig ezáltal el nem érhetett előnye az, hogy egyrészről a gondolkodás fejlődésére erősen eszközlő nyelvtani (gramatikai és syntaktikai) képzést a két classicus nyelv tanításával oly mérvben bírja, minőben a modern nyelvek tanításával — már ezen nyelvek szerkezete miatt is — nem képesek pótolni; és hogy másrészről a két classicus nyelv s irodalom a gymnasiumi oktatásnak oly központjául szolgál, minő központot a reáliskolai tanítás számára máig sem találtak, s azért nincs itt meg a tantervnek a kiképzés eredményére szükséges egysége, — az inkább encyclopaedikus. A nyelvtani képzés érdekéből pedig (az irodalom tartalmi becsétől eltekintve is) a görög nyelv, mint nyelv is értékesebb a latinnál. 2. A görög irodalom termékei akár eredetiségüket, akár tartalmuk becsét s gazdagságát, akár a forma tökéletességét és szépségét tekintve, sokkal magasabban állnak a latin irodalom termékeinél, és mégis egyszerűbbek. Ugy, hogy e két nyelvet és irodalmat csupán csak mint képző eszközt véve, s nem tekintve, hogy történetünknél fogva mégis szükséges a latin; a görög mellett a latint bátran és sokkal kevesebb hátránynyal hagyhatnánk el, mint a latin mellett a görögöt. 3. Az európai civilisatio tagadhatlanul a görög műveltségből indult ki, ez szolgál annak történeti alapjául mintegy forrásául még ma is, különösen a művészetben s tudományban, s midőn tágabb mérvű és áthatóbb reformra volt szükség, (p. o. a renaissence korában s a 16. században) ismét visszatértek a görög irodalomhoz, s a vele való foglalkozás felelevenítésével kezdődött a reform. Általában már azon viszonynál fogva is, melyben a mai műveltség a görög culturához mint alapjához van, ez rendkívül alkalmas bevezetőül szolgál a jelenkor tudományos műveltségének, s így az egyetemi előadásoknak is megértéséhez. És ha mi valahára önálló tudományosságot akarunk itthon kifejteni, s nem elégszünk meg avval, hogy időről-időre más nemzetek azon koii tudományos vizsgálódásának eredményeivel táplálkozzunk: akkor azokhoz hasonlóul szükséges fiatalságunkat arra képesíteni, hogy a, tudományos műveltség eredeti forrásait használhassa.