Képviselőházi irományok, 1872. XI. kötet • 537-573. sz.

Irományszámok - 1872-566. Törvényjavaslat, a tengeri kereskedelmi hajók lajstromozásáról

320 566. SZÁM. A jog, mely a nemzeti hajót mint ilyent illeti, az, hogy a kereskedelmi hajók számára törvényesen (az 1867. XVI. törvényczikk 6. szakaszának első pontja által) meghatározott lobogót viselheti. A nemzeti lobogó viselése a nemzeti hajónak a nemzetközi jog fogalmai szerint megállapított védelmi jogokat adja és a hajót magyar területté minősíti. Természetes, hogy ily jog csak akkor gyakorolható, ha a hajó személyzete ki tudja mutatni, miszerint az államhatóság részéről tényleg nemzeti hajónak ismertetett, és ép azért megkívánja a törvényjavaslat, hogy a lajstromozási okmány megérkeztével gyakorolható a lobogó-viselhetés joga. Miután pedig gyakran megtörténik, hogy belföldiek külföldön szereznek hajót, de a lajstromozást külföldön nem eszközöltethetik azonnal, mivel a belföldi hatóságokkal való levelezés és az arra nyerendő válasz sok időt vesz igénybe, s igy a hajó, daczára annak, hogy belföldi tulajdon, még sem volna nemzetinek tekinthető és nem élvezhetné az őt joggal illető védelmet; a javaslat ez esetről gondoskodva felhatalmazza az illető consuli hivatalt, hogy ugyanazon feltételek mellett, melyek alapján különben a lajstromozási hivatal a lajstromozást eszközölni s a hajót a lajstromozási okmánynyal ellátni szokta, ideiglenes útlevelet állítson ki és pedig körülbelül oly időtartamra, mely alatt a consul jelentése alapján a tengerészeti hatóság a lajstromozást teljesítheti s a hajónak a lajstromozási okmányt megküldheti. Ez eljárás semmi esetre sem vesz igénybe több időt egy évnél, s ezért maximum gyanánt ez idő vétetett. Nehogy azonban háború esetében idegen nemzetiségű hajó belföldieknek birtokába való átadás által azonnal lobogónk védelmében részesülhessen s ez által lobogónk védelmének kinyerése czéljából egyrészt színlett adás-vevésekre alkalom nyujtassék, másrészt pedig az illető háborút viselő ellenfél a nemzetiségének ily könnyű módon való felcserélhetése folytán saját lobogónk tiszteletben tartását kevésbe venni ösztönöztessék: kimondatik, hogy ily módon a hajót ideiglenes útlevéllel ellátni nem lehet akkor, ha a tulajdon átadás háborúban álló nemzet alattvalója részéről történik. A nemzeti hajónak mint ilyennék kötelességei közé a törvényjavaslat következőket sorolja : a) a tengeri kereskedelmi hajók számára törvényesen meghatározott lobogót kell viselni; b) a hajót magyar alattvaló által kell parancsnokoltatni és hosszujáratu hajón a parancsnokon kivül belföldi hadnagynak kell lenni; c) a magyar korona-területén fekvő anyakikötővel kell bírnia ; és d) lajstromozási okmányt és hajó-személyzeti jegyzéket kell a hajón tartania. Ezen kötelezettségek közül a lobogó viselésének kötelezettsége a tengeri hajók és a tengeri hajózás természetéből következik s további indokolást nem igényel. . A hajó parancsnokolására vonatkozó kötelezettségek már sokkal kényesebb természetűek ésez eddig fenállott szabályzatoktól lényeges eltérést tartalmaznak. Az eddig fenállott rendszabályok szerint ugyanis a hajó parancsnokának, ugy a hajó-személyzet két harmadának belföldinek kell lenni, — azonkívül, ha a hajó-parancsnok írni nem tud, belföldi Írnokot (seriváns), s végül hosszujáratu hajókon, ha a hajó 100 tonnánál nagyobb egy, és ha 200 tonnánál nagyobb két belföldi hajólegényt (mazzo) kell alkalmazni. Ezen intézkedések oly korból származnak, midőn az angol hajózási acta utánzása alapján minden állam saját alattvalói számára kívánta a hazai hajózás előnyeit biztosítani s külföldiek teljes kizárása által vélte a czélt elérhetni. Most, midőn a közgazdasági elvek általános megszilárdulása folytán végre érvényre jutott azon igazság, hogy kizáró intézkedések és monopóliumok által semmiféle téren nem érhető el az általános jólét emelésének óhajtott czélja, legtöbb törvényhozás abban hagyta ezen irányt, és szabadelvóbb intézkedések által támogatja tengerészetének felvirágzását. A törvényjavaslat is ez irányban halad — s nem kívánja többé a belföldi hajó-személyzetet, és pedig annál kevésbé, mert egyrészt tengerészeink, mint kitűnő és aránylag olcsó hajósok anélkül is inkább szerződtetnek más jiemzetiségüeknél és mert másrészt hajóinkat még akkor is, midőn — mint ez gyakran külföldön meg-