Képviselőházi irományok, 1872. XI. kötet • 537-573. sz.

Irományszámok - 1872-566. Törvényjavaslat, a tengeri kereskedelmi hajók lajstromozásáról

566. SZÁM. 321 esik, vagy épen nem, vagy aránytalanul-felcsigázott áron kapnak csak belföldi tengerészeket, ilyeneknek szerződtetésére késztetni a józanság követelményeivel ellentétes eljárás volna. Az imókról szóló intézkedés már a körülményeknél fogva elavult, s jelenleg nem fordulhat elő az eset, hogy hajó-parancsnok irni ne tudjon, ennélfogva ezen intézkedést megújítani nem kellett. A hajó-legényekről való intézkedés az által látszott indokoltnak, hogy ily kényszer mellett lehetségessé vált a szegényebb sorsú gyermekeknek magukat a tengerészetben kiképezni; mivel azonban a hajópárancsnokok úgyis szívesen vesznek saját szolgálatuk számára ily inasokat, de azonkívül a czélzott kiképzés ily módon nagyon is csekély arányban éretik el, ezen intézkedés is feleslegesnek találtatott és elhagyatott. A törvényjavaslat az eddig fennállott korlátokból csak egyet tart meg, miszerint a hajó magyar honpolgár által parancsnokolandó. De ezen intézkedésében korántsem követi az eddigi felfogás intentióit, és nem czélozza azt, hogy ez által a belföldi parancsnokok kezébe monopólium fektettessék, hanem ez intézkedést a nemzetközi rendészet és a hajózás természetéből származtatja. A hajó, mely nemzeti lobogó alatt jár, a nemzeti terület egy részét képviseli; e területen, ép ugy, mint a szárazon az ország törvényei biztosítják a személy- és vagyonbátorságot, és e bizottság védelme, sőt az állami közigazgatási jogok teljes gyakorlata, mely sok esetben az élet és halál feletti jog gyakorlásáig terjed, a hajóparancsnokot illeti; de ő viszont felel is az államhatóságnak a reábízott jogok lelkiismeretes gyakorlásáért és e végből az államnak hatalmában kell állania, őt felelősségre vonni. Mindez leginkább akkor lehetséges és legbiztosabban ugy érhető el, ha a hajóparancsnok belföldi. A javaslat mindazáltal hosszujáratu hajón még a parancsnokon kivül hajóhadnagyot és pedig belföldi hajóhadnagyot kivan. Ez az eddigi rendszer irányában ujitás, mely igazolását abban találja, hogy hosszujáratu hajón megesik, miszerint hosszabb utazás alkalmával a parancsnok vagy betegség miatt képtelen lesz a hajó parancsnokolására, vagy pedig elhalálozás vagy más okok folytán a hajó teljesen parancsnok nélkül marad; — mindezen esetekben igen czélszerü, sőt a hajó rakománya és a hajószemélyzet biztonsága czéljából mulhatlanul szükséges, hogy legyen a hajón oly képzett egyén, ki a parancsnokot teljesen helyettesíteni tudja, s a hajót további rendeltetéséig vezetheti. Ezen követelmény jelenleg már oly általános, hogy több biztosító-intézet nem is fogadja el a hajót, és a hajóra rakott árut biztosításra, ha hajóhadnagy, vagyis parancsnokot teljesen helyettesíteni képes egyén a hajóval nem jár. Mivel pedig a hajóhadnagy a parancsnok nemlétében ezt mindenben helyettesíti, természetes, hogy neki is ugyanazon minősítéssel kell bírnia, melyet a törvény a parancsnoktól követel. Azon követelmény, hogy minden nemzeti hajó anyakikötővel birjon, rendészeti és magánjogi viszonyok által igazolt. A lajstromozási okmánynak és a hajószemélyzeti jegyzéknek a hajón tartását a törvény oly czélból követeli, hogy ezek által a hajó nemzetiségét, és azon körülményt, miszerint a törvény által követelt feltételeknek mindenben megfelelt, bármikor hitelesen kimutathassa. Szemben az eddigi rendszer által megkívánt igazoló-okmányok és kiváltságlevelek tartásának kötelezettségével a törvényjavaslat kerül minden nehézkes és gátló intézkedést. Korunkban a szabadalmazás egyes foglalkozásokra nézve mindinkább háttérbe szorul, és a szabad ipar honosul meg minden téren; a hajózási foglalkozás természeténél fogva külön szabadalmazást vagy engedélyezést épen nem igényel, a ki a törvény által megszabott kellékeknek eleget tesz,, szabadon gyakorolhatja e foglalkozást is. KÉPVH. IROMÁNY. 1872/75. XI. 41