Képviselőházi irományok, 1872. XI. kötet • 537-573. sz.

Irományszámok - 1872-563. Jelentése a képviselőház jogügyi bizottságának a kir. közjegyzőségéről szóló 290.-1873. számu törvényjavaslat tárgyában

274 563. SZÁM. Szükségesnek látjuk a fennebbi intézkedésekhez némi rövid magyarázatot csatolni. A 10. §-hoz: Minden közjegyző tartozik meghatározott biztosítékot letenni. És mivel ezt nemcsak készpénzben, de érték-papirokban vagy jelzálogban is teheti: kérdés támadhat annak elfogadhatása felett. A javaslat nemcsak, hogy nem tartja elégségesnek az e kérdés feletti határozatot a közjogi kamarára bizni, — és nemcsak, hogy enged beleszólást és befolyást a kir. ügyésznek, de ezt az egész közjegyzői kamarával egyenjogú és hatalmú ellentényezővé teszi; akként, hogyha bár r kamara egyhangúlag is elégségesnek Ítélné a megajánlott biztosítékot, de a kir. ügyész egyedül más nézetben lenne: a közjegyző biztosítéki ajánlatával elutasítottnak lenne tekintendő és működését meg sem kezdhetné? mig vagy oly biztosítékot nem tenne le, a milyent a kir. ügyész követel: vagy az igazságügyministernél nem nyerne orvoslást. A 43. §-hoz: A közjegyzőnek — ha bármi okból ezen állása megszűnt — magának, vagy halála után örököseinek a biztosíték csak a kir. ügyész meghallgatása után adathatik ki. A 73-ik, %-hoz: Miután az előző 172. §. a kamarának kötelességévé teszi az egyes közjegyzői irodákat évenkint megvizsgáltatni s a tapasztalt hiányokhoz képest intézkedni: ezen 173. §. ismét a kir. ügyészt hatalmazza fel a kamara felett felügyelni arra: teljesiti-e emiitett kötelességeit. A 178. %-hoz: Minthogy a közjegyző letett biztositékából netalán a feleknek okozott kár, vagy a közjegyzőre szabott birság vonatik le: arra, hogy a biztosíték hiánytalanul fentartassék vagy kiegészíttessék, ismét a kamarával egyenjogulag ügyel a kir. ügyész. A 194. §-hoz: E szerint a fegyelmi bíróság nem a közj. kamarára, de egy vegyes bíróságra ruháztatnék, a melyhez csak két tagot választana a kamara, a másik két tagja két királyi törvényszéki biró, elnöke pedig a kir. törvényszéki elnök lenne. Tisztán felesleges a kir. ügyésznek adatni szándékolt befolyás általában azért is, mert a 32. §. szerint a közjegyzői kamarák az igazságügyi ministerrel közvetlenül érintkeznek, s ez által már a ministernek közvetlen felügyelete alá helyezvék; — de felesleges különösen a 10., 43. és 178. §-ban a biztosítékra vonatkozó befolyása, — mert az a feletti intézkedés annál inkább bizható magára a közjogi kamarára, mivel, ha még fel is tehetnők róla (a mely feltevésre nézve különben a kir. ügyész sem oly hozzáférhetetlen), hogy elégtelen biztosítékot elfogadna, vagy azt kiegészíttetni elmulasztaná — mégis több biztosítékot találunk a kamarában, a mely egy elnökből, négy rendes és két póttagból áll (28. §.) tehát két közjegyzőből, a kiknek maguknak is van letett biztositékuk, a melyből az ő hibájokbój eredhető hiányt könnyű pótoltatni — mintsem a kir. ügyészben, a ki biztosítékot le nem tesz. Nagyon természetesnek találjuk ellenben, hogy az egyes közjegyző biztositékának hiányáért a kamara tagjait saját biztosítékaikkal felelősekké nem tehetjük (ezt a javaslat sem teszi) akkor, ha minden ebbeli felügyeletet csak a kir. ügyész beleegyezésével gyakorolhatnak. A kir. ügyész ezen beavatkozásaival tehát épen felmentjük őket a felelősség alól. * A ministeri indokolás véleményünket e részben megingatni nem képes, mert az a 43. és 178. §-oknál erre vonatkozólag semmit se mond; a 10-nél pedig csak annyit, hogy: „a biztositékeifogadhatóságának megítélését a javaslat — az osztrák közjegyzői törvény mintájára a közj. kamarára és kir. ügyészre bizza. A kir. ügyész meghallgatása azért czélszerü, nehogy a kamara egyoldalú véleménye részrehajlás gyanújának legyen kitéve." Ezen indokolás azonban : 1-ször, nem egyezik a javaslattal, mert az indokolás a kir. ügyésznek csak meghallgatásáról szól : holott a javaslat a kir, ügyésznek magának ugyanoly hatalmat ad, mint az egész kamarának; 2-szor, az indokolás hallgatag elárulja, hogy nem forog fenn részrehajlás veszélye, csak lehető gyanúja. Már pedig ugyanazon érvek, melyek az indokolásban a biztosíték szükségére hozatnak