Képviselőházi irományok, 1872. X. kötet • 535-536. sz.

Irományszámok - 1872-536. Törvényjavaslat a törvényhatóságok területének szabályozása- és uj beosztásáról

536. SZÁM. 69 való bekebelezése javasoltatván, ennek törvényerőre emelése után ezen városok különben is már a megyei főispánok kormányzása alá esnek, a fentartatni javasolt 24 városi törvényhatóságban pedig a városi főispánoknak hatásköre legtöbb helyen az illető megyei főispánra ruházható; kivételnek csak ott lévén helye, hol a szabad királyi vagy törvényhatósági joggal felruházott város nem egyszersmind a megye székhelye — és oly nagyobb fontosságú hely, melyben az állam érdekeinek megóvása, esetleg külön főispán fentartását teszi szükségessé. Azonfelül, hogy a jelen intézkedés által az államháztartásban lényeges megtakarítás éretik el, egyáltalán nem mutatkozik sem szükségesnek, sem czélszerünek, hogy ugyanazon törvényhatóság területén a kormánynak két képviselője legyen. A városi főispánok intézményének megszüntetését tehát ugy a belkormányzati rendszer egyszerűsítése, mint a takarékossági érdekek is egyaránt kívánatossá teszik. 32. §-hoz. A kisebb városi törvényhatóságok megszüntetése és bekebelezése azon vármegyébe, melynek területén feküsznek, nem csak az állami közigazgatás érdeke, hanem ezen városok • terheinek megkönnyebbítése által is indokolva van. A városi polgárok műveltsége és a közügyek iránti érdekeltsége biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a közügyek tárgyalásánál a vármegyénél is sikerrel fognak közreműködni, azonfelül nem egy politikai tekintet követeli, hogy azon rideg különválás, mely a vármegyei és városi értelmiség között a közügyek körül még mindig észlelhető, lehetőleg megszüntettessék és a polgári elem a vármegyei ellemmel, mindkettő közös érdekében, minél inkább egyesittessék. Ezen tekinteteken felül különös figyelmet érdemel még azon körülmény, hogy a megszüntetni javasolt városi törvényhatóságok közt vannak olyanok, melyeknek sem szellemi, sem vagyoni állásuknál fogva semmi méltó jogosultságok nincs arra, hogy az ország összes közigazgatása szervezetében ily különállást foglaljanak el, s melyek ezen különállás feltételeinek megfelelni a lakosság tulterheltetése nélkül nem is képesek, miként az az általános 10 '/. indokoláshoz 10 •/. alatt mellékelt kimutatásból látható. Tovább menni, mint a hogy ezen törvényjavaslatban terveztetik, és megszüntetni az ország fővárosának kivételével mindazon városok különállását, melyek mint különálló törvényhatóságok jövőre is fentartatni szándékoltatnak, nem véltem czélszerünek, mert ezen városok legnagyobb részének viszonyai és érdekei lényegesen különböznek a vármegyék viszonyaitól és érdekeitől; jelesül ezen városoknak tekintélyes törzsvagyonuk és részben nagy kiterjedésű birtokterületük van, melyet eddig is önállóan és függetlenül kezeltek; továbbá az ezen városokban kifejlett nagyobb ipar és élénkebb forgalom más közigazgatási és rendőri intézkedéseket tesz szükségessé, mint a megyei területen; saját belügyeik kezelésére ezen városoknak nagyobb számú tisztikaruk van, mely viszonyoknál fogva ezen városokban a megyéktől sok különálló érdek fejlődött ki, s ha mindezek daczára városok a kérdéses az illető vármegyékkel egyesittetnének, még az esetben is sok ügy maradna fenn, melyet ezen városok saját érdekükben külön kezelni volnának kénytelenek, s igy az egyesítés csak részben történnék meg. Ezen okból azon városok részére, melyek népesebbek és vagyonosabbak, melyek lakói közt a műveltség elterjedtebb, melyekben nagyobb ipar és kereskedelmi forgalom fejlődött, a megyéktől való független állást fentartandónak véltem. Minthogy az ezen fejezetben foglalt intézkedés által a városoknak egy uj neme állíttatik fel, czélszerünek láttam azok elnevezéséről is intézkedni, mert a városok megkülönböztetésénél eddig szokásos kifejezések használata, úgymint „törvényhatósági joggal felru-