Képviselőházi irományok, 1872. IX. kötet • 478-534. sz.
Irományszámok - 1872-498. Belügyminister jelentése az 1873. évi járvány és inség tárgyában
58 498. SZÁM. Azon vidékekre, hol a járvány nagyobb mérvű terjedésnek indult, nevezetesen Abauj-. SárosBereg-, Ugocsa-, Ung-, Zemplén-, Borsod-, Gömör-, Nógrád-, Heves-, Marmaros-, Szatmár-, Bihar-, SzabolcsArad-, Csongrád-, Pest-, Kolozs-, Doboka-, Belső-Szolnok megyékbe, valamint az ezen megyék területén lévő szabad királyi városok legnagyobb részébe, továbbá a Jász-Kunkerületbe, úgyszintén a fővárosba orvosi ministeri biztosokat küldtem ki, kiknek feladata volt, a járvány ellen elrendelt hatósági óv- és gyógyintézkedések mikénti foganatosításáról meggyőződést szerezni, és a megkívántató pótintézkedések életbeléptetését eszközölni. Ez intézkedés czélszerünek bizonyult, a mennyiben a beérkezett jelentésekből csakugyan kiderült, hogy némely helyeken a járvány elleni intézkedések foganatosítása körül hiányok mutatkoztak, melyek járványbiztosok közreműködése mellett lehetőleg orvosoltattak. Minthogy továbbá számos helyen a cholera-járványnyal párhuzamosan a váltóláz is uralgott, sőt ott, hol a cholera megszűnt, a lakosságnak jelentékeny százaléka a váltóláznak sűrűn egymást érő rohamai miatt munkaképtelenné vált,|nehogy a cholera-járvány által megkímélt néposztály ujabb veszélyes kór által megtámadtassák, és gyógyintézkedések hiánya folytán nagyobb mérvű halálozásnak legyen kitéve, a törvényhatóságoknak meghagytam, hogy a területükön működő cholera-járvány-orvosokat utasítsák, miszerint gyógy eljárásukat a váltólázban sinlődő egyénekre is terjeszszék ki; egyúttal pedig a hatóságok az iránt is intézkedjenek, hogy a szegénysorsuak a megkívántató váltóláz-ellenes gyógyszerekkel díjtalanul láttassanak el. A törvényhatóságok legnagyobb része a járvány egész tartama alatt elismerésre méltó buzgalommal járt el, és e részbeni feladatát ernyedetlen szorgalommal folytatta.; A kiküldött ministeri biztosok, hatósági, magán- és járvány-orvosok pedig legtöbb helyen önfeláldozó tevékenységet tanúsítottak működésük körében, illetőleg a betegek gyógykezelése körűi. A hatóságilag kirendelt járvány-orvosok közül három — emberbaráti működése közben, a járványos betegségbe esvén, e kórnak áldozata lett. Hátra van még, hogy egy nagy horderejű kérdésről szóljak, mely a járványnak egyik szomorú következménye, s mely nem csak a kormányt és törvényhatóságokat, hanem minden emberbarátot tetterős közreműködésre hiv fel. Értem azon szegénysorsu özvegyeket, és különösen kiskorú árvákat, kik kenyérkereső férjeik, illetőleg szülőik elhunyta folytán nyomorban és ínségben maradtak hátra. Ezeken segíteni elutasithatlan kötelesség, s pedig nem csak azon irányban, hogy életük fentartassék, s hogy testileg mentessenek meg az enyészettől, hanem az árvákat illetőleg azon irányban is, — hogy kellő nevelés által szellemileg is kiképeztetvén, a hazának hasznos és munkás polgáraivá válhassanak. E magasztos czélnak elérésére, habár a törvény ezt a községek kötelességévé teszi, — szükségesnek tartottam a társadalmi erűkot is igénybe venni, s azok sokféle tényezőit cselekvésre, nemes közreműködésre buzdítani. Ez irányban felhívást intéztem az illető törvényhatóságokhoz, hogy e társadalmi tényezőket ez irányban buzdítsák, s igyekezzenek a jótékonyság sokféle csatornáit megindítani, felhívtam továbbá a különböző felekezetű őpapokat, hogy az országszerte e czélra megindított adakozást maguk részéről is segélylyel gyarapítsák, s alárendelt lelkészeiket a kitűzött czél felkarolására és lehető előmozdítására utasitsák. Örömmel hozom a tisztelt képviselőháznak tudomására, hogy, a beérkezett köztörvényhatósági jelentések szerint, a törvényhatóságok által megindított felhívások legtöbb helyen sikert ígérő viszhangra találtak, hogy a nemes tevékenység e téren megindult, s több törvényhatóság büszkeségét helyezi abban, hogy az árvák fentartását és neveltetését, önkörében nyitott forrásokból eszközölve, az állami segedelmet nélkülözhetővé tegyék.
