Képviselőházi irományok, 1872. IX. kötet • 478-534. sz.
Irományszámok - 1872-516. Pótjelentés a keleti vasut ügyének állásáról
.204 516. SZÁM. főmérnök, miután kell, hogy mindkét fél bizalmát birja, általuk közmegegyezéssel választatik, mindazáltal fentartatik a társaságnak a jog, őt állásától megfoszthatni. A társaság többi mérnöke és hivatalnoka a főmérnök előterjesztése alapján az igazgatótanács által neveztetik ki. E szakasz idézett sorai egyenes ellentétben állanak a leendő társaság érdekeivel. Eltekintve attól, hogy a főfelosztást sem a társaság, sem az igazgatótanács, sem a főmérnök meg nem változtathatá, kártékonyán kellé hatnia ama határozatnak is, mely szerint a már egyszer megállapitott al-felosztás sem volt megváltoztatható. Al-felosztás előzőleg lehetlen volt, mert a kormány a részletterveket csak utólagosan hagyja jóvá vagy veti el. — Igen ; de az egyszer megállapitott al-felosztás utólagosan többé meg nem változtatható, még ha hamisnak tűnnék is ki! Ha például hidépitésre 300.000 forint, állomásokra 200.000 forint volt megállapítva, és kitűnt, hogy hídépítésre 200.000 forint elégséges, de az állomásokra megszabott 200 000 forint kevés, és ezekre 300.000 forint igényeltetik, nem voltak Warring testvérek arra kötelezhetők, hogy a 100.000 forintnyi összeget az állomásokra fordítsák. A legkárosabban kellé hatnia azon határozatnak, mely szerint a főmérnöknek, tehát a legfőbb vezető- és ellenőrnek, egyszersmind az építési vállalkozók emberének is kellé lennie, miután ennek kinevezése csak a Warring testvérek egyetértésével történhetett, kik beleegyezésüket nyíltan megtagadták volna, ha az igazgatótanácsnak eszébe jut oly főmérnököt nevezni ki, a ki nem volt emberük. Hogy ugyanazon időben két urnák nem lehet szolgálni, világos; de még bizonyosabb az, hogy egy időben oly két urnák nem szolgálhatni, kiknek érdekei egyenesen ellentétesek. Már pedig alig képzelhető az érdekek nagyobb ellentéte, mint milyen a társaság és építési vállalkozók között létez. Míg ugyanis a társaságnak természetszerűen a lehető legjobb épités fekszik érdekében, az építési vállalkozóknak érdeke szintoly természetszerűen a lehető legolcsóbb (báa rósz) építést követeli, mivel így az építésnél többet szerez. A társaságnak tehát igen természetesen saját főmérnökének kell lenni, ki az építési vállalkozót szigorúan ellenőrzi, s alig fordul még elő s nem is fog soha előfordulni azon eset, hogy az építési vállalkozó a társulat részéről ellenőrző főmérnök kinevezésénél elhatározó befolyás, s így vető-jogot is bírt volna! Hogy milyen azon ellenőrzés, mit az építési vállalkozó önmagának állit fel, s hogy minő lehet működési szabadsága azon főmérnöknek, ki az építési vállalkozónak köszöni kineveztetését, s tőle függ — egész biztossággal lehet előre megmondani. A nyolczadik szakasz igen tág határozatokat tartalmaz a havikimutatások kifizetése körüli eljárásra nézve. Nevezetesen azt határozza, hogy a havi, úgynevezett munkakimutatások, melyeknek ki kell fizettetnie, az összes mozgó- és álló tárgyakra és mindennemű ideiglenes beruházásokra is számlákat tartalmazandnak; nem tekintve, vájjon eme készletek az építésnél vannak-e vagy már a pályavonalakra vitettek, s hogy vájjon azok a megtörtént átadás után még a műhelyekben vagy hajókon vannak-e, stb. Ez bizonyára igen laza módja a munkakimutatások vizsgálata körüli eljárásnak! Ily módon csakis rendkívül kiterjedt és független ellenőrzés mellett lehet fizetéseket nyilvános károk nélkül tenni, s oly tárgyakért is fizetni, melyek még az egész világon szétszórva vannak. Mert hisz itt sok ellenőrző közeg, s első sorban egy, kizárólag a társaság által felállított legfőbb ellenőrző közeg, az építési vállalkozótól teljesen független főmérnök igényeltetik. Mindez, következményeivel együtt hiányzott a tárgyalt esetben. A tizedik szakasz azon már általunk ismertetett határozatot tartalmazza, mely szerint a b o rdereau-regulateur a főszerződéstől elválaszthatlan, és azzal egy teljes egészet képez. *
