Képviselőházi irományok, 1872. IX. kötet • 478-534. sz.
Irományszámok - 1872-516. Pótjelentés a keleti vasut ügyének állásáról
194 516. SZÁM. előtt tartásával a társasággal (tehát nem az engedélyesekkel) egyetértőieg eszközlendő netaláni kiegészitése a kormánynak tartatott fenn. Az engedély-okmány 23. §-a az összes engedélyezett vasutvonalokra, megnyitásuk napjától számitva az engedély tartamáig átlagosan mértföldenként évi 46.750 oszt. ért. forint t ; szta jövedelmet s ezenfelül egy meghatározott törlesztési hányadot ezüstben biztosit és a vasutvonalakat azon kijelentéssel osztja hat szakaszra, hogy az állambiztositék érvénye eme hat szakasz mindegyikére nézve azon napon kezdődik, a melyen egy-egy szakasz a közforgalomnak átadatik. Továbbá ugyanezen szakasz meghatározza, hogy a biztositott tiszta jövedelem és törlesztési hányad az engedélyezett vonalaknál, még ha azok hoszabbra terjednének is, legfelebb 80 1 /* mértföldnyi hosszúságú maximai • kiterjedésre lesz igénybe vehető. (Azon esetről, ha az engedélyezett pályák 80 x /4 mértföldnél netán rövidebbek lennének, az engedélyben említés sincs téve; miután azonban a tiszta jövedelem mértföld-átlag szerint lett biztosítva, magától értetik, hogy csak a tényleges mértföldszám, sokszorozva a mértföldenkint biztositott összeggel, igényelhető az államtól, tekintet nélkül ama körülményre, hogy a részvény-elsőbbségi kötvény-tőke 80 x /4 mértföldre lett számitva és beosztva, ugy, hogy miután az engedélyezett vasutvonalak a valóságban csak 79 6 /io mértföldre nyúlnak, 13 /2o mértföldnyi hosszú vonal a biztosítékot igénybe veszi.) Továbbá hozzátesszi még a §., hogy a biztositott tiszta jövedelemnek összege csak azon feltevés szerint állapíttatott meg, hogy a pályához mértföldenkint szükséges forgalmi eszközök beszerzési értéke 50.000 forintot o. é. fog viselni. Az engedély-okmány 25. §-a meghatározza, hogy a pályafentartás költségei az épitési alapból fedezendők, és mindaddig az üzleti számadásba fel nem vehetők, mig az összes építkezések az államkormány által felülvizsgáltatván, a felülvizsgálati jegyzőkönyv alapján befejezetteknek el nem ismertetnek. Itt megjegyezzük, miszerint az ügy a fennálló ministeri szabályrendeletek következtében a felülvizsgálás által még mindég nincs befejezve, miután ezenkívül még különböző épitési műtárgyakra nézve igen különböző biztosítási határidők vannak folyamatban, és hogy ezen műtárgyakra a biztosítási határidőn belül teendő uj kiadások mindenkor az épitési alapból fedezendők, hogy tehát az épitési alapnak egy megfelelő része a megtörtént felülvizsgálat után is visszatartandó eme biztsi-o tékokra. Az engedély-okmány 28. §-a a fennforgó eset megítélésénél bizonyos irányban különös fontossággal bir. Ezen szakasz nevezetesen azt rendeli, miszerint a kormány azon érdekek megóvása tekintetéből, melyek a biztositások elvállalásából az államra nézve keletkeznek, jogosítva van magának ugy a, pálya építése, valamint az üzletnek minden tekintetben czélszerüen és szilárdan eszközölt felszereléséről és folytonos jókarbantartásáról meggyőződést szerezni és meghagyni, hogy a mutatkozó hiányok pótoltassanak. Ezen elv kifolyásaként jelentkezik a 28. §. azon további határozata, hogy a kormánynak joga van a részéről kiküldött közeg által az ügyvitelt megvizsgálni és hogy a kormány által kiküldött biztosnak jogában áll az igazgató-tanács ülésében, valamint a közgyűlésekben résztvenni, nemkülönben az állam érdekeire netán hátrányos intézkedéseket felfüggeszteni, és erről a ministeriumnak további eljárás végett jelentést tenni. Ezen elv kifolyásaként tűnnek fel az alapszabályok 52., 64. és 79. §§-ai is, melyeket alább szintén megvilágítani fogunk, s melyekre vonatkozólag e helyen röviden csak azt jegyezzük meg, hogy a kormány kiküldött biztosán kivül még két igazgató-tanácsost nevez ki, és hogy a biztosnak az igazgató-tanács jegyzőkönyveit láttamoznia kell. Eme gyámkodás vasutaknál a köz- és államérdekben birja jogos alapját, mert eltekintve az államnak a nyújtott biztosítékkal összekötött vitális érdekétől, nem lehet s nem is közömbös
