Képviselőházi irományok, 1872. IX. kötet • 478-534. sz.
Irományszámok - 1872-516. Pótjelentés a keleti vasut ügyének állásáról
516. SZÁM. 105 az államra nézve, vajon egy, a forgalom és kereskedelem érdekei előmozditására szükségesnek felismert, s ép ennek folytán engedélyezett pálya valóban kiépittetik-e vagy abbanhagyatik; továbbá vajon az épités helyes és minden kívánalomnak megfelelő-e; ennek következtében az engedély-okmány 33. §-a kinyilatkoztatja, hogy ha az engedély-okmányban vagy a törvényekben foglalt kötelességek megsértése vagy mulasztása fordulna elő, az engedélyesek részéről, a kormány fentartja magának a jogot, ellenük a törvényeknek megfelelő intézkedéseket megtenni és a körülmények szerint az engedélyt még tartamának lefolyása előtt megszűntnek nyilvánítani. A kormánynak e szerint joga van nemcsak egy kész pálya üzletére, hanem annak építésére is szorosan felügyelni. De eme felügyelet nem pusztán a műtan-rendőri, hanem egyszersmind a pénzügyi dolgokra is vonatkozik: nevezetesen arra, hogy az építési alap meg- és biztosítva legyen, s azon módon h asználtassék f el, hogy a pálya ér dekei veszély eztetve ne legyenek. Ezen elvet a magyar közlekedési mininisterium a jelen esetben az által el is ismerte, hogy az építési alap mennyiségi számainak s a biztos elhelyezésnek kimutatását kívánta, mire egyébként később visszatérünk. Vasúti részvényeket aláiró vagy azokat vevő közönség a kormány részérőli szoros ellenőrzésre bizton számit, mert a puszta állam-biztosítéknak ilynemű ellenőrzés nélkül a legcsekélyebb értéke sem volna, miután eme biztosíték kezdetét az üzletmegnyitással veszi, s igy teljesen illusoriussá válnék, ha a pálya az építési alappal való ügyetlen avagy ép roszakaratu kezelés folytán ki nem építtetnék, s ekként az állambiztositék soha életbe nem lépne. A részvényes ennek folytán jogosítva is van, emez ellenőrzést a kormánytól követelhetni, mert miután a kormány magának az engedély-okmányban szintúgy mint az alapszabályokban és a szabványok-, valamint a szabályzatokban a legmesszehatóbb jogok gyakorlatát ^fentartja: ugyancsak kötelezve is van az ellenőrzést valóban gyakorolni, s a kormány részéről hibás és alaptalan érvelés lenne, ha állítani akarná, miszerint az ellenőrzésre joga igen, de kötelezettsége épen nincs. Az ellenőrzés joga a korm ányra nézve magában foglalja egyszersmind annak gyakor-. lására a kötelezettséget is, mely kötelezettségnek tagadása egyenesen egyértelmű volna a részvényesek kijátszásával, kik bizva a kormány ellenőrzési jogában és kötelezettségében, megtakarított filléreiket ily részvényekbe helyezik el. A fennebbi általunk felhozott alapelvek annyira világosak, hogy azokat senki sem tagadhatja, talán azon kormány kivételével, mely elhanyagolt felügyelet s ellenőrzés miatt felelősségre vonandó. A kormány felelőssége azonban tekintettel a részvényesekre, egyértelmű az állam kártérítési kötelezettségével; mert a kormány képviselője és teljhatalmazottja az államnak, sigy a kormány cselekvényei és mulasztásaiért az állam felelős. Az államnak azután visszkereset utján a kormány tartozik jótállással. b) Az úgynevezett párisi szerződés. Az angol-osztrák bank és Warring Károly ur közt 1868. évi deczember 16-án Parisban (hol ezen szerződés 16-ik szakasza szerint a nevezett bank alelnöke és Warring Károly ur csak esetleg találkoztak) a keleti vasútra vonatkozólag egy szerződés, ugyancsak 1868. évi deczember 17-én eme| szerződésnek egy pótléka (az úgynevezett bordereau-regulateur) jött létre, mely a vasutak történetében egyes-egyedül áll, s melynek tárgyilagos fejtegetésébe bárki is — különösen ha az, miként mi, a részvényesek érdekeinek képviselésére van hivatva —• csak a legnagyobb önmegtagadással bocsátkozhatik, miután ennek minden egyes határozata bizonyságot tesz arról, hogy már kezdettől fogva a részvényesek megrontásával jogtalan meggazdagodás czéloztatott. 25*
