Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.
Irományszámok - 1872-475. A közmunka és közlekedési- és pénzügyi ministerek együttes jelentése a keleti vasut ügyének állásáról
475. SZÁM. kének megóvása czéljából a keleti vasuttársulat részvényesein is lehetőleg segíteni ügyekezzék. Ezek azok a szempontok, melyek ránk nézve irányadók valának, a midőn álláspontunkat a keleti vasút kérdésében a jövőt illetőleg megválasztottuk. — S ez álláspontról javaslatunk nem lehet egyéb, mint egyfelől a nagyvárad-debreczen-füzesabonyi — s a román vasutakkali csatlakozás biztosítása után — Brassó határszéli, másfelől a maros-vásárhelyszászrégeni vonatrészeknek államköltségen leendő kiépítése, a keleti vasút részvényeinek az állam javára megvétele, s ekként a keleti egész hálózatnak s az északi magyar állampályáknak az állam kezelése alatt forgalmi és üzemegységbe összevonása. Az e tervezet keresztülvitelére szükséges kölcsön 30 milliónyi névleges értékben volna megállapítandó, s a szükséges összeg állami sorsjegy-kölcsön kibocsátásával, — mint a mely köztapasztalat szerint a legelőnyösebben helyezhető el — beszerzendő. A keleti vasút részvényei a mai árfolyam mellett névleges 100 forint értékben megállapíthatók lévén, a sorsjegyek fele részén e részvények beváltandók volnának akként, hogy minden részvény egy 100 forintos sorsjegy kölcsön-kötvénynyel cseréltetnék ki. Lehető lesz ez azért, mert ha a keleti vasúttársaság másodsorozatu kötvényeinek elárusitását s terheinek ez utón tisztázását koczkáztatni megkisértené: hitelének mai roncsolt állapotában csak nem teljesen bizonyosnak tekinthető, hogy, mint feimtebb mondottuk a szükséges 21 milliónak részéről leendő beszerzése egész részvénytőkéjét fogná felemészteni, azon egész időre, mig a keleti vasúthálózat évi tiszta jövedelme az állami biztosítás évi összegét tul nem haladja, a mire természetesen a hálózat mai állásában beláthatlan időig számítani nem lehet. — S épen azért nem kételkedünk, hogy a társulat összes részvényeit minden igényeivel s netaláni követeléseivel, de egyszersmind a részvényeken nyugvó teherrel is 15 milliónyi névértékű államsorsjegy-kötvényért átengedni, s illetőleg kicserélni kész leend. E részvények megszerzésével az államnak módjában álland ugy saját északi pályáit, mint a keleti hálózatot s az újonnan építendő összes vonalrészeket saját kezelése alatt egyetlen és egységes hálózattá átalakítani.. -— Ezen főczél, a melynek elérhetése végett tartjuk leginkább indokolhatónak az állam részéről a keleti vasút bonyodalmainak áldozattal járó kiegyenlítést. Az állam tehát 15 milliónyi névleges sorsjegy-kötvényért átvenné az összes részvényeket a társulat igényeivel s netaláni követéseivel, de egyszersmind az összes s legfeljebb 20—-21 millióra mehető terhekkel együtt. — S miután bizton feltehető, hogy a részvények névleges erejéig felszaporitandó másod-sorozatu kötvények az állami kötelezettség bizalom-gerjesztő feltétele alatt a magyar vasuttársulatok elsőbbségi kötvényeinek átlagos árfolyamán elhelyezhetők lesznek: vagy 4 x / 2 millióra számitható azon összeg, melyet az állam a részvényeken nyugvó terhek törlesztése után bevehetend, nem is említve a társulatnak szintén átvett igényeit s netaláni követeléseit. Ezen összeg már tisztán az uj vonalrészek kiépithetésére fordítható. — S miután az egész sorsjegykölcsönnek még érintetlen fele az értékesítés idejének megválasztásával 80%-kal elhelyezhető lesz, s ekként az agioval együtt 12—13 millió valóságos értékét képvisel, az uj vonalrészeknek összesen közel 17 millióra praeliminált kiépítési költsége ekként beszerezve leend. Pillanatilag sem habozunk kijelenteni, hogy mi a kölcsönnel együtt járó egy millió kétszázezerre menő évi járadékot nem ugyan átalában, hanem a körülményekhez s a kincstár jelenlegi helyzetéhez mérve valóban eléggé jelentékeny, sőt súlyos tehernek is tekintjük. — KÉPV. H. IEOMÁNT. 1872 75. VIII. 11
