Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.
Irományszámok - 1872-475. A közmunka és közlekedési- és pénzügyi ministerek együttes jelentése a keleti vasut ügyének állásáról
82 475. SZÁM. Nem csak, de a terhet maga után vonó javaslatunknak előnyösebb szinben feltüntetésére még azon különben fontos indoknak felhozásától is tartózkodunk, hogy a tervezett s összesen 28 mértföldnyi vonalrészeknek kiépitése, a nélkül, hogy a keleti vasuttársulaton legkevésbé is segitve lenne, rendes körülmények közt is megközelítené az államkincstárnak jelen mérvben leendő megterheltetését. Hanem, ha meggondoljuk, hogy elvégre nemcsak biztos, hanem egyszersmind olyan alapra is kell fektetni vasúti rendszerünket, hogy azon az alapon az állam szabad ura lehessen vasúti, közforgalmi s részben is közvetve kereskedelmi politikájának; ha meggondoljuk, hogy ezzel egy összesen 108 mértföld hosszúságú s az ország nagy részét nyugattól keletig átfutó vonalnak részint állami kezelés alá vétele, részint kiépitése eszközöltetik, s végre, ha meggondoljuk, hogy e vonalnak az államvasutakkal egyesittetése után egyik végpontját az ország fővárosa, a másik végpontját közel jövőben keletnek egyik világforgalmi nagyobb helye képezendi, s hogy az igy alakulandó hálózat hivatva lesz arra, hogy a délkeletet az északi kikötőbe vezető pályákkal az országon keresztül a legrövidebb utón öszszekösse, s az ország belső területének nagy részén az önálló vasúti politikának hatalmas tényezője legyen: valóban mi sem a hozandó áldozatot aránytalannak, sem a megfelelő eredményt csekélynek tekinteni nem tudnók. S nem tudnók annyival inkább, mert súlyos kötelességet vélnénk mulasztani, ha a törvényhozást az elérhető előnyökre nem figyelmeztetnék akkor, a mikor a javaslat elfogadásával jelentékenyen közelebb hozatik az idő, a mikor az államnak a keleti vasút biztosításával egybekötött terhei tetemesen könnyebbülni, ellenben a vasuttársulat részbeni felsegélésével, s részvényei értékének jelentékeny mérvbeni megmentésével az államhitelt s az állami és magánvasuti papírok értékét komolyan fenyegető veszélyek részben azonnal elhárittatni fognak. Javaslatunk tételére bátorít azon körülmény is, hogy az államnak ilyként rendelkezésére álló értékpapírokból csupán azon résznek kiadása nem halasztható el kedvezőbb időkre, mely a keleti vasút tartozásainak lerovására szükséges pénz beszerzésére lesz fordítandó. A többi mind jobb időkre lesz elhalasztható, ugy, hogy az állam terhei egyelőre, és pedig egészen a hálózat kiegészítésének idejéig alig három-négyszázezer forinttal fognának növekedni, miután a keleti vasút részvényeiért adandó 15 milliónyi sorsjegy által feltételezett 600.000 forintnyi évjáradék ellenében megtakarítható lesz a másod kibocsátású kötvények azon részények kamata, mely azon vasuttársulat terheinek lerovására szükséges nem leend. Az itt kifejtett javaslatnak alapján — ha az a helyzetnek megfelelőnek találtatnék,— törvényhozási tárgyalás végett a törvényjavaslatot azonnal betérjesztendjük. Budapesten, 1873. június havában. Kerkapoly Károly s. k. Tisza Lajos s. k.
