Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.

Irományszámok - 1872-475. A közmunka és közlekedési- és pénzügyi ministerek együttes jelentése a keleti vasut ügyének állásáról

80 475. SZÁM. kony verseny, melyet előidézne, ugy a közforgalomnak, mint a biztosító kincstárnak javára esnék. Nem kevésbé követeli a pálya jövedelmezőbbé tételének érdeke, habár ez csak a helyi forgalmat közvetíteni lesz hivatva — hogy a maros-vásárhelyi szárnyvonal, a könnyű építést biztosító Maros-völgyén Szász-Régenig folytattassék, és ezáltal a pálya hosszú vonalaira, egy jelentékeny iparral és kereskedéssel biró város és környék, valamint az évenkint több millió köbláb fát termelő görgényi kincstári uradalomnak szállítmányai nyeressenek meg. — Az itt elősorolt vonalak kiépítése által biztos kilátás nyílik arra, hogy a keleti vaspálya-hálózat okozta kamatbiztositéki teher mielőbb leszállittatik, illetőleg egészen megszűnik. Az elősorolt vonalak létesítése a következő kimutatás szerint: mértföld építési költség Nagyvárad-Debreczen—Füzes-Abony 20.5 11,235.000 Brassó-Oláhhatárszél 3.3 3,696.000 Maros-Vásárhely—Szász-Régen . . 4.— 2,000.000 Összesen . . 27.8 16,931.000 tehát közel 28 mértföld vonal kiépítését és erre kerekszámmal 17 millió valóságos összeg beszerzését tenné szükségessé. Nem tehető fel, hogy ez ujabb vállalat kivitelére a keleti vasut-társulat hajlandó és képes is legyen. Hitele annyira inegcsökkent, adósságai oly súlyos terheket képeznek, a szükséges költség beszerzése oly nagy áldozatokat vonua maga után, hogy ez ujabb vállalkozást részérői egyátalán számításon kivül kell hagynunk, és pedig annyival inkább, mert habár a jelenlegi hálózat jövedelmezési képessége a kiegészítéssel emeltetik is az egész hálózat, pénzügyi állása, a régi teher és ujabb áldozatok miatt, hosszú időre alig lehetne jelentékenjen kedvezőbb. Hasonló vagy tán még nagyobb fontosságú okok gátolnak azon feltevésben is, hogy ez ujabb vállalatot valamely más társulat tegye magáévá. Mert ha mellőzzük is, hogy ily részben összekötő, részben szárnyvonaloknak, melyek sem egymással, sem jelentékeny végpontokkal összekötve nincsenek, külön építése, fenntartása és üzleti kezelése sem a közforgalmi érdekekre nem czélszerü, sem a vállalkozó társulatnak nem lehet jövedelmező, és pedig akkor sem, ha netalán a keleti pályával üzemegységre lépni sikerül; kétségtelen, hogy a külön társulat is uj vonalával még mindig csak a magyar állampályáig érhetne el, és igy sem maga nem jönne, sem a keletit nem juttatná azon helyzetbe, hogy forgalmának emelésére a forgalmi élet központjában, a fővárosban, fejthessen ki tevékenységet. — A czél tehát még mindig nem lenne elérve egy irányban sem, nem is említve azt, hogy külön társulat vállalkozásával az államnak az egész hálózatra tervezett rendelkezési jogára egyelőre többé gondolni se lehetne. Ennélfogva nem marad más hátra, mint azon tervet fogadni el, melyet a dolog természete, a közforgalmi és állami érdekeknek a helyzet kényszerén alapuló és viszonylag mégis szerencsésnek tekinthető találkozása mintegy parancsolólag kijelel, és mely abból áll, hogy a részben összekötő, részben szárnyvonalak kiépítését, a keleti hálózat kiegészítését és végeredményben egy az országra nézve első fontosságú nemzetközi jellegű vonal előállítását és e vonalnak az északi magyar állami pályákkal egységes, tehát mindkét irányban olcsóbb és egyszerűbb üzembe olvasztását maga az állam vállalja el, és a mellett, a mennyire ereje a jelen viszonyok közt megengedi, az államhitel és az állami és magán-vasuti papírok érté-