Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.

Irományszámok - 1872-475. A közmunka és közlekedési- és pénzügyi ministerek együttes jelentése a keleti vasut ügyének állásáról

475. SZÁM. egész tiszta jövedelmet elnyelnék az e kötvények után eső kamatok, s a részvényesek, kik­nek szelvényei eddig az építési tőkéből beválhatok voltak, jövőre egyátalán minden kamat­élvezettől el fognának esni, azon egész időre, mig a pálya jövedelme az államilag biztosított összegen alól marad. A dolgok ily állása mellett előrelátható, hogy a még mindig 80 frton felül álló rész­vények szinte teljesen elértéktelenednének, s egyátalán elárusíthatlanná válnának, mi hosszú időre egyértelmű lenne a beléjük fektetett értéknek megsemmisülésével. Előadtuk a vállalat keletkezésének történetét, rámutattunk azon fontosabb mozzana­tokra, melyek annak engedélyezése, a szükséges tőke beszerzése, a részvénytársulat megala­kítása, a kiépítés folytatása s részenkinti befejezése körül figyelmet érdemelnek. Felderítettük egyrészről azt, hogy a kormány az állam érdekei megóvása tekintetéből a pályának czélszerü és az engedély-okmány határozatainak megfelelő építése és felszerelése felett szigorúan őrkö­dött is, a törvényben és állása természetében gyökeredző jogait kellőleg gyakorolta; de fel­derítettük másrészről azt is, hogy csakis ebben és ennyiben megállapítható felügyeleti s ellenőrzési jogát a társulat magán-ügyeire egyátalán nem vélte kiterjeszthetni, s az államfel­tigyeleti jogának czimén bénító hatású, de eredményre úgyis alig vezető gyámkodás gyakor­lására magát sem jogosítottnak, sem kötelezettnek nem tartá, hogy az állam az építési tőké­nek bekövetkezett hiányaiért jogilag felelősségre nem vonathatik, s kártérítésre vagy utánpót­lásra nem köteleztethetik. A kérdés gyakorlati oldala most: minő álláspontot kell a dolgok ily helyzetében ügy az államhitel érdekeinek, mint az ezen vaspályával egybekapcsolt pénzügyi, közforgalmi s átalában nemzetgazdászati államérdekeknek, és a mennyire lehetséges a részvényesek érde­keinek megóvása szempontjából is jövőre elfoglalnunk? E kérdésnél nem keressük most, mi juttatá a keleti vasuttársulat ügyét ily szomorú helyzetbe ; nem kutatjuk, ha vájjon lehet-e, kell-e, s mennyiben és kit e helyzetért felelőssé tenni, s érintetlen hagyjuk még azt, vájjon lehető lett volna-e, s miként és mennyiben e helyzetnek megelőzése s a bekövetkezett ba­joknak megakadályozása, hanem e helyett az orvoslás szükségét akarjuk hangsúlyozni, s en­nek lehetőleg minden oldalra megnyugtató és sikeres módját javaslatba hozni. Hogy az orvoslás szüksége világosabb s az általunk javaslott kibonyolitási módozat helyessége indokoltabb legyen: mindenekelőtt két kiváló körülmény konstatálását látjuk szükségesnek. Az egyik körülmény az, hogy a részvénytőke az állam közbejötte nélkül minden valószinüség szerint teljesen meg fog semmisülni. Ez által azon nem egy irányban szomorú viszhangot keltő tény következik be, hogy egy vaspálya-vállalat, mely több mint 80 mért­földre kiterjedő hálózat kiépítését végezé, mely a törvényhozás által engedélyezve s megfe­lelő állami biztosítékkal ellátva volt, minden nagyobb állami rázkódás nélkül kénytelen vala részvényei értékét beláthatlan hosszú időre megsemmisülve látni. Kétségtelen, hogy az állam függetlenül a tényleg befektetett összegektől, s az azok beszerzésével együtt járó esélyektől, egy előzetes költségvetés alapjéa, az egész hálózatra számszerű szabatossággal állapitá meg minden egyes pályamértföldre a biztosítéki öszeget, a mint a magyar törvényhozás 1867. óta egyetlen államilag biztosított pályánál is a biztosítéki összeg megállapítása körül az átalány-rendszer ezen elvétől soha el nem tért. Az is kétségtelen, hogy a társulatnak jogában, tehetségében s érdekében is állott, jogait ugy a szükséges összegek beszerzése, mint azok kezelése s az építkezés vezetése körül

Next

/
Thumbnails
Contents