Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.

Irományszámok - 1872-475. A közmunka és közlekedési- és pénzügyi ministerek együttes jelentése a keleti vasut ügyének állásáról

78 475. SZÁM. annyival inkább gyakorolni s érdekeire felügyelni, mivel az állambiztositásnak már ismertetett módja mellett haszon és kár egyiránt őt illeti. Végre az is kétségtelen, hogy az állami biztosítás azon elvével, melyet a magyar törvényhozás megállapított, s folyton követett s mely a vállalkozó társulatnak az épités gazdászati kezelése körül teljes szabadságot, és ez által a netán elérhető nyereség csonkitatlan élvezetét biztositá; egyátalán össze nem fér, hogy az állam az előzetesen elvállalt terheken felül és utólag utánpótlási kötelezettséget vegyen magára s illetőleg teljesitsen. — E felfogás oda vezetne, hogy az állam a biztosítási összegnek előlegesen átalányban teendő megállapításával s a netaláni hiányok utólagos pótlásával minden hátrányt magára vegyen s minden előnyről lemondjon, mely az államgarantia különböző módozatainak bármelyikével is együtt jár ; más szóval oda vezetne, hogy az állam a vállalkozó részvénytársulatnak a üyereség esélyeit mindenesetre átengedje, a veszteség esélyeitől pedig mindenesetre megóvja. És megóvja akként, hogy e mellett a vállalkozó társulat részére ugy a tőke beszerzésére és kezelésére, mint az összes építkezés kormányzására s vezetésére a lehetőleg teljes szabadság biztosíttassák De habár mindez kétségtelen is, s habár mi az állami biztosítás azon elvét, mely a keleti vaspályánál alkalmazva van, az államkincstár érdekében vég-következményeiben is sértetlenül fenn akarjuk tartani: mindamellett nem zárkózhatunk el azon súlyos következményeknek figyelemre méltatása elől, melyeket állami hitelünknek, bár meg nem érdemelt, de előreláthatólag mégis bekövetkező csorbítására s állami és magáuvasuti papírjaink árkeletének gyöngítésére előidézhetni fog azon körülmény, hogy a keleti vasirt-vállalat részvényeinek tulnyomólag külföldi birtokosai minden további vizsgálódás s a törvények és állami érdekeknek minden méltányos számbavétele nélkül fognak az ország hitelére káros következtetéseket vonni. A részvénybirtokosok ugyanis, a mily kevéssé ismerik a vasuttársulat jogait és kötelezettségeit szabályozó engedély-okmányt, az egyes társulatok viszonyait, s tudnak annálfogva különbséget tenni az Austriában 1867 előtt dívott s a Magyarországban azóta alkal mázott engedélyezési módozatok között, ép oly kitartással táplálják azon véleményt, hogy hazánkban is fennáll, habár talán némileg változott alakban, azon kamatbiztositási rendszer, mely tekintet nélkül arra, hogy a bevégzett pálya építkezési költségeinek összege miként állott elő, a befektetettnek kimutatott egész tőke után, de csakis azután fizeté a megállapított láb szerint a kamatbiztositékot; s ebből önkényt folyik ama másik véleményük, hogy a keleti vaspálya-vállalat részvényei, akármiként kezeltettek is a tőkék s vezettetett az épités, a megfelelő állami kamatbiztositékban mindenesetre részesülni fognak. Téves és alaptalan e vélemény, s hogy a külföldi részvényesek nagy része ma is ezt táplálja, annak okai mi nem vagyunk, kétségtelen. —• De ha elgondoljuk, hogy ez nem egy helyütt jó Íriszemmel tápláltatik, ha meggondoljuk, hogy nem egy oldalról, s nem egy alkalommal tétettek kísérletek, sokszor a megengedettől messze eltérő indokokból is, hogy a külföldi közvélemény a magyar állam által jövedelem-biztosításban részesített vállalatok megbízhatósága iránt félrevezettessék, s benne a bizalom nemcsak a hason vállalatok papírjai, hanem átalában az állam hitele iránt is megrendittessék, valóban alig hunyhatunk szemet azon káros visszahatás előtt, melyet az állam hitelére gyakorolni fog a részvényeseknek azon rideg tényre ébredése, hogy a keleti vaspálya-vállalat jövedelem-biztosításban