Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.

Irományszámok - 1872-476. A magyar országgyülés által a horvát ügyben küldött országos bizottság jelentése

476. SZÁM. 265 kormány részéről átvételét, sőt az egyenes adókra nézve még a törvényhozás közösségének is megszüntetését, az államjavak kezelésének elkülönítését, az azok feletti rendelkezésnek a közös országgyűlés illetősége alól kivételét hozzák indítványba: : az egész adórendszer közösségének megszüntetését, s Horvát-Szlavonországok pénzügyeinek teljes függetlenitését jelentik. A horvát-szlavón pénzügyeknek ily iránybani elválasztása a bizottság véleménye szerint, nem egyeztethető össze azon elvekkel, melyek sarkkövét és alapját képezik azon államjogi viszonynak, a mely Magyarország és Horvát-Sziavonország között fennáll. Az adórendszer közössége és a pénzügyek összetartozósága, ugy a törvényhozás, mint a kormányzat terén az 1868: XXX. törvényczikknek és az abban körülirt uniokapcsolatnak egyik legfőbb alapelvét képezi. Az országos bizottság a pénzügyek kettéválasztásában azon kapcsolat meglázitását látja, melyek Horvát-Szlavonországokat és Magyarországot összefűzik, mert gyengítve látja szent István koronája országainak állami egységét, melyet a pénzügyek közössége erősebb kifejezésre juttat és hatalmasabbá tesz. A pénzügyek elválasztása oly állapotokat teremthet, a melyekre alkalmat adni nem fekszik sem Magyarországnak, sem a társországoknak jól felfogott érdekében. Magyarországra nézve a pénzügyek megállapított közössége nyújt biztosítékot az iránt, hogy Horvát-Szlavonországok, ha nem is a törvényes arányhoz képest, amit erejük meg nem enged, valósággal hozzájárulnak azon kiadásokhoz, melyek Magyarország és a társországok között közösek. A pénzügyek közössége nyújt biztosítékot azon kötelezettségek teljesítésére nézve is, melyeket a magyar korona országai a monarchiái másik állama ő felsége többi országai és királyságai irányában vállaltak, s a melyeknek teljesítéséért, mint Össz-állam kezeskednek. De midőn a pénzügyek közössége oly biztosítékokat nyújt, melyeket az összállamra saját érdekében, s a monarchia másik állama irányában vállalt kötelezettségekkel szemben nem nélkülözhet: ugyanazon közössége a pénzügyeknek egyszersmind nagy előnyöket foglal magában Horvát-Szlavonországokra nézve is. A négyes albizottság munkálatában tett számitások ugyanis világosan kiderittették azt, hogy az 1869 —1870 — 1871-ik években összesen 7,715.009 forinttal pótolta Magyarország azon összegeket, melyekkel az adóképesség alapján kiszámított, és így egyedül igazságos, helyes és más alapra nem helyezhető törvényes hozzájárulási arány szerint Horvát-Szlavonországok a közös kiadásokhoz járulni tartoztak volna. Ha Horvát-Szlavonországok a valóságos hozzájárulási arány szerint lennének kénytelenek tényleg beszolgáltatni a közös költségekből reájok eső összeget, nem birnák e terhet elviselni. Csak a pénzügyek közössége és a fennálló pénzügyi egyezmény azon alapeszméjének fenntartása, mely szerint Horvát-Szlavonországoknak belszükségleíeik fedezésére jövedelmeik bizonyos százaléka bocsáttatik rendelkezésére, az, a mi Horvát-Szlavonországokat tulterheltetés ellen biztosítja, s azoknak valóságos, érdekeit és minden körülmények között leginkább megóvni képes. KÉPVH. IEOMÁNT. 1872 — 75. VIII. 34