Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.

Irományszámok - 1872-475. A közmunka és közlekedési- és pénzügyi ministerek együttes jelentése a keleti vasut ügyének állásáról

475. SZÁM. 223 Ha ennélfogva a fővállalkozók többet szereztek be, ez iránti igényükkel a kormány ellen, mely a több szolgálmányt nem kivánta — nem fordulhatnak. Az őrök és szolgaszemélyzet ruházatának szállitására vonatkozó kötelezettség szintén a hivatkozott §-ban gyökeredzik, s az engedélyokmány ezen határozmányának az őrök s szolgaszemélyzet ruházatára leendő kiterjesztésére vonatkozó magyarázat ellen addig még egyetlenegy vállalat sem szólalt fel. 20. A kolozsvári műhely előállítására fordított összeg iránti kérdés tekintetében mindaddig véglegesen nyilatkoznom, illetőleg határoznom nem lehet, a mig a Czim az érintett ideiglenes műhely tervezeteit és okmányolt részletes költségvetését, melynek bemutatására a m. k. vasút épit. igazgatóság által 1871. évi január 2-án 9016., és 1872. évi április 20-án 1868. sz. a. felhivatott — be nem terjeszti. 21. Az üzlet megnyitásáig teljesített fizetéseknek az építési alapból teljesítése iránti kötelezettség az engedélyokmány 5. §-ának 3. kikezdésében gyökeredzik, mely szerint a pálya tökéletes és üzletképes állapotban adandó át az üzletnek. Hivatalnokok, szolgák s őrök nélkül a pálya üzletképessége nem is gondolható, s minthogy egyfelől a személyzetet begyakorlása végett még a megnyitás előtt kell alkalmazni, más részből az üzleti számlát a megnyitás előtt terhelni nem lehet, — ennélfogva a kiadást itt ép ugy, mint ez a többi társulatoknál is történt, egyedül az építési alapnak kell viselnie. 22. A pályafenntartási költségeknek a megnyitás után egész a felülvizsgálat megejtéséig az építési alapból fedezését az engedélyokmány 25. §-a félre nem magyarázható módon rendeli. Minden e czimen támasztott követelés tehát önként elenyészik, végre 23. Az emlékirat ezen pont alatti kérése a vállalat és Gyulafehérvár város közti magánügyét tárgyalván, annak eldöntésébe a kormány nem avatkozhatik. Az emlékirat eddig felsorolt pontjaiban egyébiránt a volt vállalkozó több helyt a párisi szerződések határozmányaira hivatkozik. Minthogy azonban a kormány a társulattal szemben más alapot, mint az engedélyokmányt s a fennálló törvényeket és alapszabályokat, el nem ismerhet, ennélfogva a párisi szerződésekrek ezektől eltérő határozmányait a kormány irányában érvényeseknek és figyelembe vehetőknek nem tekintheti. Az emlékirat többi pontjai nem kártérítési követelésekkel, hanem a jövőre kieszközlendő elengedésekkel és könnyítésekkel, valamint az addig még meg nem történt terv helybenhagyások sürgetésével foglalkoznak, s így jelen válaszomban azok annál is inkább mellőzhetők volnának, minthogy az e pontokban szóba hozott ügyek nagyobbára már elintézést is nyertek. Nem mulaszthatom el mindazonáltal C z i m e t ezúttal mégis a következőkre figyelmeztetni: 24. Az emlékirat 24-ik pontja tárgy nélküli, mert az ott érintett 4 okmány már elintézést nyert. 25. Az engedélyokmánynak a pálya megnyitására vonatkozó 8 ik és 23-ik §§-nak megváltoztathatása csak törvényhozás utján történhetnék. Megjegyzem egyébként, hogy miután a II. sectio vonalaiból 5 mfd hosszú rész még nincs a forgalomnak átadva, a III. sectio (Kapus-Szeben) pedig amúgy is rövid, circa 6 mfd hosszú lévén, nem is kívántatott két részre osztatni, a fennforgó kérelem ma már csak a IV. sectióra, u. m.: a kolozsvár-kocsárdi és segesvár-brassói szakaszokra vonatkozhatik. Egyébiránt e tekintetben legközelebb is különös kedvezményben részesítette a kormány saját felelősségére a társulatot, midőn a tövis-medgyesi vonalrésznek önállólag leendő megnyitását engedélyezte. 26. A Gyulafehérvár melletti töltésnek 3 lábas részének leendő ellátása iránti kötelezettség