Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.
Irományszámok - 1872-475. A közmunka és közlekedési- és pénzügyi ministerek együttes jelentése a keleti vasut ügyének állásáról
475. SZÁM. 219 a fővállalkozó — a tervek helybenhagyását be sem várva, az önkészitette tervek szerint az épitést megkezdette, a kormány pedig számolván a tényekkel az epületek lerombolását bár arra feljogosítva lett volna — nem követelte. Nem mellőzhetem el egyébiránt megjegyezni, hogy a t. igazgató-tanács, a mint látszik, nem is tudta, hogy a vállalkozó akkor, midőn a kormány s társulat közt a tervekre nézve a levelezés még folyamatban volt, az állomások építését már megkezdette. 6. Az őrházak beosztása iránti javaslat a gyulafehérvár-felvinczi és marosvásárhely-kocsárdtövis-balázsfalvi vonalakra azonnal, a többiekre pedig szintén azon időig — a mig az épités — a vonalt illető építési engedély megadása által lehetővé vált, helybenhagyatott. Mi az egyes őrházaknak az eredeti megállapítástól eltérő elhelyezése iránt tett intézkedéseket illeti — azok legtávolabbról sem halaszthatták az épitést — miután már tényleg épített őrházak lebontása sohasem követeltetett. Az épités alatt mutatkozott czélszerü változtatásokat pedig követelnie mindenkor jogában állott a kormánynak, de sőt ezt az üzlet érdekében magának a társulatnak is csak kívánnia kellett. 7. A mi a kisajátításoknál követett eljárást illeti, e tekintetben szükségtelennek tartom a kormány intézkedéseit indokolni, s elégségesnek tartom a Czimet hivatali elődömnek 1870. évi július hó 1-én 8832. szám alatt kelt rendeletére s az abban felhozott indokokra utalni. Nem hallgathatom el azonban az e tekintetben felmerült azon visszásságokat s rendellenességeket, melyek a kisajájitást illetőleg a keleti pályán tapasztaltattak, s melyek okozták, hogy a vállalat eljárása által elkeserített birtokosok a kisajájitást minden módon akadályozni s hátráltatni törekedtek. A t. igazgató-tanács maga is el fogja ismerni, hogy azon esetre, ha a fővállalkozó a kisajátítást kellő időben eszközli, a jogos igényeket pontosan teljesiti s a számos esetben tapasztalt erőszakoskodásoktól, s a birtokosok irányában tanúsított méltánytalan eljárásától tartózkodik, a kisajátítás még azon esetben sem késleltethette volna az épitést — ha az 1868: LV. törvényczikkel szabályozott eljárás egész szigorral alkalmaztatott volna is. Elég legyen e tekintetben a többi vasut-vállalatoknál tapasztaltakra hivatkoznom, melyeknél e törvény minden határozmánya kivétel nélkül alkalmaztattak a nélkül, hogy ez által az épités késedelmet szenvedett volna. Az emlékirat 8. pontjára nézve a válasz nagyrészt a fenntebbiekben foglaltatik, s e pontra nézve csakis a következőket kívánom még megjegyezni: a) a variánsok tanulmányozására fordított költségek megtérítésének helye nem lehet, miután a kormánynak az engedélyokmányban biztosított azon joga, hogy a terveket megváltoztathassa, önként feltételezi ily tanulmányozások teljesítését; b) a fővállalkozónak azon állítása, hogy már a tervek helybenhagyása előtt tartott munkásokat, közegeim jelentése szerint a valósággal meg nem egyezik; e czimen tehát annál kevésbé lehet helye kármentesítésnek, minthogy — ha ez állítás való lenne is — a munkások előleges felvételéből folyó kiadások csakis a vállalatot terheltetik; c) miután az engedély-okmányban meghatározott építési határidőket elfogadta, kötelessége volt annyi munkást foglalkoztatni, mennyi szükséges volt az emiitett határidők pontos betartására s így, ha esetleg nagyobb számú munkást tartott volna is, azért kártérítést nem követelhetne. Ez esetben azonban ily igényét annál kevésbé ismerhetném el, minthogy constatálva van, hogy e pályán átlag sohasem volt annyi munkás alkalmazva, mennyi a pályának a kiszabott határidőig normális körülmények között bevégzésére szükséges lett volna. d) A nagyvárad-kolozsvári szakasznak 1870. évi július 24-től szeptember 7-ig meg nem eri28*
