Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.
Irományszámok - 1872-475. A közmunka és közlekedési- és pénzügyi ministerek együttes jelentése a keleti vasut ügyének állásáról
475. SZÁM. 217 azok az állam, illetőleg a részvényesek érdekeivel összeegyeztethetők nem lennének, kifogásolni fogja — tévesnek kell nyilvánítanom, miután a részvényesek érdekeinek minden körülmények közti megóvása a t. igazgató-tanácsnak nem csak jogát, de határozott kötelességét is képezte, s a kormánynak, mint a társulat felett felügyeletet gyakorló, és e minőségben esetleg a részvényesek érdekeivel ellenkezésbe is jöhető hatóságnak, az engedély-okmányban megállapított állami érdekek megóvására kellett figyelemmel lennie. Ha ennélfogva a t. igazgató-tanács, mint ezt fenntebbi felterjesztésében maga is beismeri — a párisi szerződéseknek az alakitandó társulatra nézve hátrányos voltát már akkor ösmerte, midőn a társulatot megalakitotta, — a szerződéseknek megfelelő módosítását ez alkalommal kellett volna követelni és kieszközölnie. A kormány főfelügyelete jogára való hivatkozásával eljárását annál kevésbé mentheti, mert a társulat érdekei ellen öntudatosan tett ezen cselekményeért az alapszabályok értelmében még akkor is a czim lenne felelős, ha a kormány az engedély-okmányban, avagy az alapszabályokban a társulat magán-ügyeinek ellenőrzését is magának tartotta volna fenn. Ezeket tekintve, az úgynevezett párisi szerződésekből eredt következményekért a kormányra hárítani czélzott felelősséget határozottan vissza kell utasítanom. — A t. czim különben a társulatot ért pénzügyi válságot a párisi szerződéseken felül még a kormány eljárásában s intézkedéseiben is keresi, e tekintetben a kormány ellenében azon álláspontra helyezi magát, melyet volt építészeti vállalkozója az igazgató-tanácscsal szemben elfoglalt volt s kívánja nevezetesen, hogy a volt fővállalkozó által az igazgató-tanácshoz benyújtott emlékirat tartalma is figyelembe vétessék. Mielőtt felterjesztésének e részbeni állításaira és nevezetesen s mindenekelőtt e panaszok ugy szólván, alapját képező azon emlékiratra válaszolnék, melyet a fővállalkozó a társulat ellenében emelt követelései érdemében készített, és melyet most a társulat a kormány ellenében kívánná érvényesíteni, mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a társulat tőkéjének felemelésére avagy kármentesítésére csak azon esetekben bírhat igénynyel, melyek az engedély-okmány 2., 4. és 24-ik §§-ai előrelátvák. Ezen alapból kiindulva, az emlékiratra következő észrevételeim vannak: 1. Az emlékirat 1-ső pontjában a felépítményi anyagoknak és forgalmi eszközöknek építési czélokra való használatának betiltásából eredt sérelmekkel foglalkozik, s e czimen kártérítést vesz igénybe. Ezen követelés azonban két oknál fogva nem vehető figyelembe, nevezetesen: a) mert az engedély-okmány, mely a vasút miként létesítésére vonatkozó részletes határozmányokat megszabja, a felépítményi anyagoknak és forgalmi eszközöknek építési, tehát végleges rendeltetésöktől eltérő czélokra használatát meg nem engedi, ellenben a fennálló szabályok azoknak épités czélokra való használatát tiltják, — s b) mert ennek daczára a vállalat azokat építési czéljaira tényleg használta. A nagyvárad-kolozsvári vonal felülvizsgálatánál különben ez ügy akként döntetett el, hogy az emiitett anyagoknak és szereknek az épités alatt történt elhasználásának megfelelő kártérítésre köteleztetett a vállalat — a nélkül, hogy a társulat az ellen felszólalt volna, minélfogva az e részbeni intézkedést és az alapjául szolgáló elvet érvényesnek ismerte el. 2. Az átalános és részletes tervek helybenhagyása, valamint a bejárási bizottságok kiküldése s a bejárások jegyzőkönyveinek helybenhagyása körül tapasztalt állítólagos késedelmes eljárást illetőleg —megjegyezve azt, mikép a kormány e részbeni intézkedéseivel sem az engedély-okmány, sem más szabályok által meghatározott időkhöz kötve nem volt, ki kell jelentenem, hogy a kormány e részbeni eljárását egyátalában a czélnak megfelelő módon s ugy igyekezett alkalmazni, hogy a társulatnak, KÉFVH. IROMÁNY. 1872/75. VIII. 28
