Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.

Irományszámok - 1872-475. A közmunka és közlekedési- és pénzügyi ministerek együttes jelentése a keleti vasut ügyének állásáról

216 475. SZÁM. A m. kir. közmunka- és közlekedésügyi ministerium Pesten, 1872. évi májns hó 25-én 8016, sz. alatt kelt s a m. keleti vasút igazgató-tanácsához intézett rendeletének mása. A t. czim múlt évi október hó 20-án egy előterjesztést és annak csatolmányaként a volt fővállalkozóknak a társulathoz benyújtott emlékiratát elnöke utján személyesen azon kéréssel nyújtotta nekem át, hogy ezen iratokat egyelőre hivatalos eljárás tárgyává ne tegyem, nehogy ez által a tái> sulat hitele idő előtt gyengittessék, hanem, hogy az azokban részletesen előadott indokok figyelembe vételével a társulat megingott jövőjének biztositása czéljából szükséges kormány-intézkedéseket, jelesül a társulat kamatbiztositékának felemelését — segitsem elő. Miután a társulat által előterjesztésében a hiányzó épitési tőke beszerzésére javaslatba ho*zott ezen mód a kormány által elfogadhatónak nem találtatott, vezéreltetvén azon óhajtástól, hogy a keleti vasútnak, — melynek mielőbb létrejövetelét magasabb állami érdekek is követelik — épitésében bekövetkezhető zavarok és fennakadások megelőztessenek, igyekeztem más kisegítő módozatokat találni. Az e végből több irányban folytatott értekezések és tárgyalások folyamában azonban sajná^lattal kellé azon meggyőződésre jutnom, hogy magának e társulatnak közegei sem ismerik kellőleg a helyzetet — mert előbb-később, daczára a munkák haladásának, 10—12, sőt 15 millió frt hiányról beszéltek, mi a kérdés végleges elintézését — egyéb akadályokat nem is említve —már maga is igen nehezítette. E közben az igazgató-tanács f. é. márczius 17-én 2510. sz. a. kelt beadványában idézett előterjesztésének elintézését maga szorgalmazta, nem volt tehát okom ezen előterjesztés hivatalos tárgyalását tovább halasztanom. Ezen tárgyalások befejeztetvén, a t. igazgató-tanácsnak többször idézett s múlt évi október 19-én 7087. sz. a. k. előterjesztésére a következőkben adom válaszomat: Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy csak megütközéssel és sajnálattal vettem tudomást idézett felterjesztéséből, mikép a t. igazgató-tanács félreismerve saját felelősségének határait, és a kormánynak a magántársulatok iránti álláspontját, azon bonyodalmak s váltságok nagy részeért —melyek a társulatot érték, a kormányt akarja felelőssé tenni, a mennyiben intézkedéseiben keresi e váltságok okát. Az igazgató-tanács felterjesztésének ezen irányával szemben figyelmeztetnem kell azt, hogy az állam-kormánynak az engedély-okmányban biztosított felügyeleti joga, az állam-érdekek megóvása és biztositása tekintetéből gyakorlandó, s hogy ennélfogva a kormány feladata az volt, mikép a keleti vasútra vonatkozó törvény s engedély-okmány, valamint fennálló egyéb törvények és szabályok pontos teljesítése felett őrködjék; nem lehetett pedig feladata azon viszonyok szabályozásába, rendezésébe avagy épen megerősítésébe bocsátkoznia, melyek a keleti vasút engedélyesei, illetőleg jogutódjai között egyrészt, s másrészt épitési vállalkozója közt létesültek, s melyek intézése egyedül a czimnek, mint a társulat jogos képviselőjének hatáskörébe tartozott. Felterjesztésének azon kijelentését tehát, hogy az igazgató-tanács jogosan feltételezte, mikép a kormány az 1868. évi deczember 16-án és 17-én Parisban kötött szerződéseket — a mennyiben