Képviselőházi irományok, 1872. VII. kötet • 413-462. sz.

Irományszámok - 1872-462. Törvényjavaslat, a középtanodai oktatásról

384 462. SZÁM. Tapasztalás szerint ugyanis nagyobb iparvállalatainkat még ma is többnyire küldföldről bevándorolt szakférfiak igazgatják, mert a magyar technikusok száma aránylag igen csekély, mi könnyen felfogható, ha meggondoljuk, hogy az egész magyar birodalomban 99 főgymnasium mellett csak 11 főreáltanoda van hazánkban; tehát politikai indokok is javasolják a reáltanodának a gymnasiumtól való különválasztását, illetőleg nagyobb számban való felállítását, hogy annak révén évről-évre minél többen, vezettessenek ifjaink közül a technikai pályák felé. A gymnasiumnak és reáltanodának nemcsak teljes, de részben az alsó négy osztályban való egyesítése is lehetetlen. Kétségtelen ugyanis, miszerint a közös alapon emelkedő középtanoda négy alsó osztályának összeforrasztása által ugy a gymnasiumi, mint a reáltanodái oktatás kitűzött czeljának teljesen meg nem felelhetne, tehát az előkészítés mind a két irányra nézve csak hiányos lehetne, mely hiánynak pótlása az ötödik osztálytól kezdve vagy ugy volna lehetséges, ha a tanulókat a négy felső osztályban jövő életpályájuknak megfelelőleg szakirányok szerint vezetniök, vagy ha a felső négy évi tanfolyamot még egy-két évvel megtoldandók. Azonban akár az első, akár a második terv keresztülvitele mind a tudomány, mind a társadalmi élet terén érezhető zavart, sőt bajt okozna. Mert, eltekintve azon körülménytől, hogy a szaktudományok hallgatására érettebb és alaposan előkészített ifjúság, el attól, hogy a szorosan vett szaktudományok előadására csak a magasabb szakiskolák jelesen az egyetemek hivatvák: ugy hiszszük, nincs szakférfiú, ki a négy évig tartó tanfolyamot elégségesnek tartaná az átalános műveltség megszerzésére A szakirányokra osztott középtanoda káros következményeit, melyek részint a hiányos előképzésben, részint a tanítványok szellemi és testi erejének a túlterhelés által okozott megrontásában mutatkoztak; tapasztalták már Francziaországban, hol a mesterséges közös alapból való szétágazás eltörültetvén, a humán és reál iránynak természetes elkülönítése rendeltetett el. A középtanodai oktatásnak egy vagy talán két évvel való megtoldása ellen tiltakozik az emberi életkor rövidsége, átalában pedig társadalmi létünk szervezete. Ugyanis a népoktatási 1868. évi XXXVIII. törvényczikk 49. §. határozottan kimondja, hogy a középtanodába átmenő ifjaknak négy évi elemi oktatásban kell részesülniök; tekintve most már azt, miszerint az elemi oktatás az idézett törvény értelmében betöltött 6. életévvel kezdődik, a kilencz vagy esetleg tiz évig tartó középtanodai tanfolyam bevégeztével az ifjú legkedvezőbb esetben 10—20. évet betöltette. Ha e korhoz hozzáveszszük a védkötelezettség teljesítésében legtöbb pályánál elveszett egy évet, az egyetemi 3—5 évet, végre az úgynevezett gyakorlati éveket, melyek majd minden pályán előfordulnak, azt látjuk, miszerint a lehető legkedvezőbb esetben is a fiatal ember 27 — 29 éves, mikor biztos állásra jutván, tulajdonképeni pályáját megkezdheti, mi pedig •— tekintve az emberi életkor kőzéparányát — egy emberélet felénél többet tesz! Ily mostoha viszonyok közt hányadik szülő vagy gondnok fogná gyermeket magasabb iskolára szánni, s hányadik ifjú törekednék a köztapasztalás szerint legtöbb esetben úgyis igen fukarul jutalmazott tudományos pályának szentelni életét? Helytelen végre, sőt káros azon elv is, mely a középtanodának iparos, kereskedői s más szakiskolákkal való összekapcsolását tűzi ki feladatául, minthogy az ily intézetek, nemhogy czéljához vezetnék a középtanodát, hanem attól inkább messze elütik. Lehet, hogy az egyesítés talán némi előnyére válnék a szakiskolának, de bizonyára nem a középtanodának, mert ebben csak azon bajokat örökítené meg, melyekben eddigelé reáltanodáink szenvednek, s melyektől szabadulniuk kell, hogy valóban felvirágozhassanak. Ezen összeforrasztás káros voltát a külföldön is tapasztalták; azért siettek a téves útról letérni s középtanodáikat egységes czéljuk elérésére önállóan berendezni, mi fényes bizonyság arra, hogy a középtanodák saját czéljuk veszélyez-