Képviselőházi irományok, 1872. VII. kötet • 413-462. sz.

Irományszámok - 1872-447. A kérvényi bizottság jelentése, a hozzá utasitott nagybánya kerületi bányaegylet, és a selmeczi almagyarországi bányaegyesület kérvénye tárgyában

274 447. SZÁM. nyaerdők rendeltetése változtatott, illetőleg használata szüntetett meg, „melyek" az 1843—1844-ki országgyűlésen tárgyalt vizsgálati adatok alapján készített bányatörvénykönyv szövege világos értelmében, „mint a fémbányászat biztosítására íentartattak, az ország keletkezte óta fennálló szokás szerint a bányaművelésre szükséges fát az illető érczbányatulajdonosoknak ingyen szolgáltatták", és a városi bányaerdőkkel oly alapot képeztek, melyen milliók ruháztattak a fémbányászatba. Igaz, hogy az 1843—1844-ki bányatörvény — annak szentesítése némely dicasteriumok véleményétől függővé tétetvén, életbe nem lépett; de ez a dolgon mit sem változtatott, a törvényes gyakorlat háborittatlan maradt ugy 1848 előtt, mint 1848 után. Nem változtatott azon az 1854. október 4-én kelt birodalmi kormányrendelet, mely a k. urburát — bányaadót — egy tizedről egy húszadra leszállította; nem az 1854-ben hatályba lépett átalános bányatörvény; nem az 1862-ki bir. kormányrendelet, mely az egy huszad urburát — addig a fémbányászatnál csak névleg létezettnek mondható — jövedelmi adóvá változtatta, miután jövedelmi adó (5°/

0 nettó) csak a kir. urbura (5°/

0 bruttó) leszámításával volt beszedhető. Érintetlenül hagyá a faizási gyakorlatot az 1868-ki 69.192. számú ni. kir. pénzügyministeri intézvény is, mely ellenkezőleg annak szükségét hangsúlyozza, hogy a nagyfontosságú fémbányászat terhei könnyittessenek; ugy a k. ipar- és kereskedelmi minister, mint a főbányahatóság képviselője által készített magyar bányatörvényjavaslat, mely a 300-ik §-ban a törvény útjára utal, ha a jogosultság iránt kérdés támadna. A dolgok ily állásában a kérvényi bizottság azon meggyőződésnek adott kifejezést, miszerint az annyira kifejlett törvényes gyakorlatnak egyoldalú administrationalis intézkedéssel eszközölt beszüntetése által oly praecedens állíttatnék, mely sajátlagos viszonyaink közt nagyon is veszedelmessé válhatnék, azért a t. pénzügyminister urat a t. képviselőház által oda utasitandónak véleményezte, hogy a neheztelt 1871-ki rendeletének hatályát függeszsze fel és a t. képviselőháznak 1871-ki 4094. számú határozata értelmében is tanulmányozza, szakértők által behatóan tanulmányoztassa a magyar fémbányászat történetét, annak financiális, politikai, nemzetgazdászati és culturalis oldalát, a magán- és kincstári bányászat közt fennálló, eredetére nézve az 1611 -ki sept. 11-én kelt, a magán fémkohászat bukását előidézte cs. kir. udv. kamarai intézkedésre visszavezethető — szoros, de nagyon is összebonyolított viszonyt, mely egyoldalulag nem rendezhető. És ha a tanulmányozás alapján meghallgatandott érdekeltekkel megkísérte ti kiegyezés nem sikerülne, terjeszszen a legközelebbi országgyűlés elé javaslatot, lévén az esetben a 402-ik orsz. ülésben 1871. decz. 12. a t. pénzügyminister ur által kifejezett nézet szerint is „törvényhozási intézk edésre szükség." A bizottságnak — 1872. márczius 3-án — így kifejezett véleményével szemben a pénzügyminister ur — április 12-én — időt kért, hogy megbízottja által „a nagyfontosságú fémbányászat jogos igényeinek figyelemben tartása mellett az állam helyesen értelmezett érdekének megfelelő kiegyezést kisértsen meg az érdekeltekkel, mely, ha nem sikerülne? indokolt javaslatot terjesztend a legközelebb összehívandó képviselőház elé. A kérvényi bizottság elfogadhatónak találta a t, pénzügyminister ur nyilat-