Képviselőházi irományok, 1872. VII. kötet • 413-462. sz.
Irományszámok - 1872-447. A kérvényi bizottság jelentése, a hozzá utasitott nagybánya kerületi bányaegylet, és a selmeczi almagyarországi bányaegyesület kérvénye tárgyában
447. SZÁM. 275 kozatát, véleményét azonban már a képviselőház elé nem terjeszthetvén, azt a selmecziek kivánatához képest a kérvényekkel együtt a pénzügyminister urnák kézbesítette. A kiegyezés megkisértésére ministeri biztos küldetett Selmeczbányára a jelen országgyűlés kezdetén, az azonban nem sikerült ott, nem Btidán, hova később Selmecz küldöttei meghivattak, s igy beállott a pénzügyminister ur által az 1869 — 1872. országgyűlés 402-ik ülésében jelzett „törvényhozási intézkedés szüksége", mely, hogy ugyancsak a pénzügyminister ur szavai szerint ,a nagyfontosságú fémbányászat jogos igényeinek figyelemben tartása mellett az állam helyesen értelmezett érdekének is megfeleljen", a kérvényi bizottság a következőkben fejezi ki véleményét: 1. helyeztessék hatályon kivül a neheztelt intézkedésnek az erdei termények árára vonatkozó része, azaz: állittassék vissza az 1871. előtti több mint százados törvényes gyakorlat mindenütt, a mint az részben már visszaállíttatott; 2. az 1790—1791. és 1825—1827-ki országgyűlések példájára választassák több tagból álló országos küldöttség azon utasítással: hogy haladék nélkül meghallgatván a minden oldalróli érdekelteket és hozzáértőket, az országos levéltárban létező adatok segélyével is megvizsgálván a kérdés minden oldalát, és irányul véve a pénzügyminister ur által a már érintett 402-ik ülésben kifejtett nézetet, készítsen a nagy feladatnak megfelelő kiegyezési alapot, illetőleg terjeszszen az országgyűlés elé javaslatot, melynek alapján a bányaerdők kérdése a változott viszonyokhoz képest a magyar fémbányászat culturalis nagy missiójának is megfelelőleg megoldassák, és teljes méltányossággal rendeztessék a szoros viszony, mely a magán- és kincstári fémbányászat közt létezik. A 2. alatti intézkedés elodázhatlan, mert a bányaerdők kérdését teljesen megoldotta volt az 1843—1844-ki bányatörvényjavaslat, nem a magy. kir. ipar- és keresk. minister ur által készíttetett, a ministeriumban szakértő bizottság által mártárg yalt, mely csak érinti azt, a mennyiben a 300-ik §-ban a törvény útjára utal, ha a jogosultság kétségbe vonatnék, de alapot nem nyújt a birói eljárásra. Pest, 1873. június 6-án. Vizsoly Gustáv, s. k., Stoll Károly, s. k., a kérvényi bizottság elnöke. a kérvényi bizottság előadója. l-ső melléklet a 447 sz. irományhoz. Mélyen tisztelt képviselőház! Tartózkodunk itt elősorolni azon számos nehézségeket, melyek nemzeti gazdászatunk egyik fontos ága, a bányászati ipar ellenében — fájdalom! — közelebbről oly sűrűen előgördittetnek, — mellőzzük felemlíteni Felsőbánya város közönségének feljajdulását, hogy bányaiparra, mint egyedüli kenyérkereseti forrásra, kényszeritett lakossága, az érintett sulyos körülmények miatt csaknem a kiköltözés calamitásának néz elébe, — reménylvén ujabb üdvös intézkedések, és különösen az oly rég óhajtott bányatörvény behozatala által mindezekre nézve orvoslást. De igen is felszólalunk oly speciális eset miatt, mely által bányászatunk a törvény világos mellőzésével érzékenyen sujtatik, hazafi bizodalommal s legmélyebb tisztelettel reményivé és kérveorvoslást. íme ezen szomorú speciális esetet a nagyméltóságú m. kir. pénzügyi ministeriumnak 1872. «v márczius 17-én 49.647.—1871. sz. alatt kelt s |. alatt másolatban alázattal ide csatolt rendeletében mutatjuk fel, melyben határozottan kimondatik: hogy azon erdők, melyek a kincstár SK *
